Fontos-e a név?

Tudta-e?

Hogy a Mesha Stele-n (Moábita kő) már ie. 830-ban olvasható Isten héber neve a YHWH?

Hogy a KALAPÁCS szavunk ugyanazt jelenti, mint az akkád KALAPPATU. A régi magyarság közismert szava erre a sumír eredetű VERŐ volt?

Hogy a SZARKA madár nevének valószínű megfelelője az akkád SARRAKU, ami tolvajt jelentett?

Hogy az ÁBRAHÁM név jelentése: tömeg, sokaságnak atyja?

Hogy a magyar ÁDÁM név a héber adam, adama szóból származik, jelentése: ember, földi ember, emberiség?

Hogy az ÉVA név jelentése: élő, eleven. A szó feltehetően a héber chajáh (élet) szóból származik?

Hogy MÓZES nevének jelentése: kihúzott (vízből kimentett)?

Hogy a Sátán neve ellenszegülőt, lázadót jelent?

Hogy sokak szerint az első emberi jogi dokumentumot, a "Küroszi nyilatkozatot" (Cyrus Cylinder) K.e. 539-ben bocsátotta ki Nagy Kürosz, a Perzsa Birodalom (az ősi Irán) alapítója?

Hogy az i. e. 539-537 között történt események valódiságát ma már számos történész igazolja. Ami figyelemre méltó, hogy ezek az események már mintegy 200 évvel a megtörténtük előtt ismertek voltak. Jehova arra ihlette a prófétáját, Ézsaiást, hogy ennyivel korábban írja le Babilon bukását (Ézsaiás 44:2445:7)?

Hogy a tudományos nevek használata lehetővé teszi a különféle fajok világszerte egységes, az anyanyelvi eltérésektől független elnevezését, amelyre annál inkább szükség van, mert egyetlen beszélt nyelv szókészlete sem lenne elegendő az ismert fajok elnevezésére.

Hogy amióta az emberek társadalomban élnek, névvel ruházzák fel újszülötteiket, mintegy egyénítve őket. "Mert olyan ember nincs, akinek neve semmi ne volna, sem hitvány, se nemes, miután már megszületett, mert néki, ha megszülték, a szülők nevet adnak azonnal." -- olvashatjuk az Odüsszeiában.

Hogy a neveknek nemcsak megkülönböztető szerepük van, hanem összekötik az embert azzal a társadalommal, csoporttal, amelybe beleszületett, egyúttal birtokba, örökségbe helyeznek, sőt bizonyos értelemben a szociális státus szerepét is betöltik.

VENDÉGOLDAL >> A NÉV

Miért nem név az "Isten"?

Az "Isten" nem név, csupán egy cím, mint például: király, miniszter, igazgató, lakatos mester, utca seprő, stb. Ha azt mondom: "király", akkor mindenki tudja, hogy egy uralkodóról beszélek. Ha azt mondom: "I. István király", akkor az is nyilvánvaló, hogy a sok király közül pontosan melyikről van szó. Az ember a történelme folyamán számtalan istent (bálvány) kreált magának és érdekes módon egy sem volt névtelen. Ezzel szemben az igaz, élő Istent, aki megalkotta az univerzumot és végül az embert is, a névtelenség, személytelenség homályába taszította. Amikor a bibliafordítók különböző címekkel helyettesítik Jehova nevét, súlyos hibát követnek el. Misztikusnak és személytelennek tüntetik fel Őt, s ezzel a valóságtól fosztják meg az embert, holott a Biblia arra ösztönöz bennünket, hogy legyünk 'Jehova meghitt közelségében'. Akkor hát miért hagyta ki némelyik fordító a bibliafordításából, és miért használt helyette különböző címeket? A Héber Iratok eredeti szövegében közel 7000-szer található meg Isten egyedülálló, személyes neve!

Úgy tűnik, ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy sokak szerint nem szabad használni a nevet, mivel nem tudjuk, hogyan ejtették ki eredetileg. Az óhéber írásban nem szerepelnek magánhangzók, ezért ma senki sem tudja biztosan, hogy a bibliai időkben hogyan ejtették ki pontosan a JHVH betűkapcsolatot. Akkor ne is használjuk Isten nevét? Annak idején a Jézus nevet talán Jésuának ejtették, de az is lehet, hogy Jehosuának; bizonyosat senki sem tud mondani. Az emberek ma világszerte mégis használják a Jézus név különféle változatait, a saját nyelvükön megszokott kiejtéssel. Nem vonakodnak a használatától, csak mert nem tudják, hogyan ejtették ki az első században. Hasonló a helyzet a te neveddel is. Ha külföldre utaznál, alighanem azzal szembesülnél, hogy a neved teljesen másképp hangzik egy másik nyelven. Az tehát, hogy nem vagyunk biztosak Isten nevének hajdani kiejtésében, még nem ok arra, hogy azt feltételezzük nincs is neve és még kevésbé arra, hogy ne használjuk a nevét.

A másik ok, amellyel gyakran magyarázzák, hogy miért hagyják ki Isten nevét a Bibliából, egy régi-régi zsidó hagyománnyal függ össze. Sok zsidó úgy véli, hogy Isten nevét egyáltalán nem szabad kimondani. Több mint valószínű, hogy ez a nézet a következő bibliai törvény félreértelmezéséből ered:

"Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi" (2Mózes 20:7). Úgy vélem ez világos beszéd. Tudom, hogy a Jehova nevet, nem használhatom méltatlan módon.

Ám a legtöbb bibliafordításban így olvashatjuk a fenti törvényt:

"Az Úrnak a te Istenednek a nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi".

Ebben a megközelítésben, a kérdés csupán az, hogy mi volt az a név, amit nem volt szabad "hiába felvenni"? Mivel az ÚR is, és az ISTEN is címek, nem pedig nevek. Ezek után nem csodálkozhatunk azon a feltételezésen, hogy Isten gonosz, mivel olyan törvényt adott, amelynek a végrehajtása lehetetlen. Pedig itt arról van szó, hogy mi emberek tüntettük el az isteni nevet a bibliákból és a köztudatból! Igaz, hogy volt segítőnk is, e világ istene a Sátán, de a mondás szerint: "Könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja".

Mi Isten neve?

Maga Isten magyarázta meg nevének a jelentését hűséges szolgájának, Mózesnek. Amikor Mózes a nevéről kérdezte Jehovát, ő így válaszolt: "Azzá válok, amivé válni akarok" (2Mózes 3:14). Jehova tehát képes bármivé válni, amire szükség van a szándékai valóra váltásához.

A név Jehova, Jehovah, Jahve, Jahvéh, Jah, a héber "tertragrammaton" lefordítása, aminek a jelentése: "előidézi, hogy legyen". A négy héber írásjelet (mássalhangzó) sok nyelvben a JHVH, vagy YHWH betűknek felelelteik meg. Annak ellenére, hogy a ma használatban lévő Bibliákból igyekeztek eltávolítani a Jehova nevet, mégis megtalálható bennük az isteni név.

Károli fordításban: 9-szer (1Mózes 22:14; 32:9; 2Mózes 6:3; 15:3; 17:15; Bírák 6:24; 68. Zsoltár 5. vers; 83 Zsoltár 19. vers; Ézsaiás 26:4),

Vizsolyi Bibliában: 13-szor (2Mózes 6:3; 34:6; Bírák 6:24; Zsoltárok: 10:16; 18:31; 33:12; 50:1; 68:4; 71:5; 83:18; 118:27; 141:8; 144:15),

Katolikus fordítás: 6-szor (2Mózes 4:15; 6:3; 15:3; 17:5; 33:19; 34:6 és jegyzetekben),

Újszövetségi Szentírás: számos helyen jegyzetekben,

Káldi fordításban: több helyen a versekhez kapcsolt lábjegyzetetkben,

Szepesy fordításban: számtalan helyen,

Csia fordításban: Máté 1. fejezet 21. versben,

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, az emberek, a Jehova név hallatán hideglelősen menekülnek az olyanoktól, akik a Jehova név szellemében élnek és munkálkodnak. A világ mai állapotait tekintve ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az emberek többsége a saját törvényei szerint akar élni. Nincs szükségük Isten segítségére, útmutatására, de következetesen őt okolják minden rosszért, ami velük történik. Ami ékesen bizonyítja, hogy a világ zsinórmértékei szerint élve, a Sátán rabszolgáiként vegetálnak egy kilátástalan, jövőkép nélküli rendszerben. >> bővebben

Visszacsatolás.

Volt idő, amikor az utcákon ilyen feliratokat is lehetett olvasni: "Isten szeret téged"! - "Jézus szeret téged"! Jézus esetében nyilvánvaló, hogy kiről beszél a felirat. Neve is van annak, aki szeret téged. Az Isten esetében már gondolkodóba eshet az ember: vajon melyik Isten? - lehetséges, hogy mindenki pontosan tudja, melyik Istenről van szó? Tehát, mégis tudunk róla.

-- Ja, - értem, ez az az Isten, amelyik íratott egy könyvet és mindenféle tilalmakkal akar megakadályozni abban, hogy a saját elképzeléseim szerint éljem az életem!

-- Köszönöm, ebből nem kérek, majd én kezembe veszem a sorsom irányítását! - és elolvassa a legfrissebb horoszkópját, a számisztikához és a spiritizmus különböző változataihoz fordul tanácsokért. Mind e közben fel sem fogja, hogy nem ő az, aki kezébe vette a sorsa irányítását. Örül annak, hogy a horoszkópjában mennyi pozitív kilátásról olvasott. Az igazi nyertes azonban a háttérben, a kezeit dörzsölve kajánul vigyorog örömében! - megint gyarapodott egyel az imádóim serege, gondolja a Sátán.

A Bibliában Sátánról ezt írja Pál apostol a Korinthusziaknak írt 2. levelében, a 4. fejezet 3-4 verseiben:

"Ha pedig leplezett is a jó hír, amelyet hirdetünk, azok között leplezett, akik elvesznek, akik között ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye".

Ez az idézet számtalan egyéb közlendő mellett egy olyan tényt is közöl velünk, amely tévútra vezetheti a Biblia rejtelmeiben járatlan, óvatlan olvasót. Nevezetesen az "ennek a világrendszernek az istene" kifejezésen van a hangsúly. Ahhoz, hogy megláthassa a szavak mögött rejtőző tartalmat és megtudhassa ki ennek a világrendszernek az istene, kérem olvassa el a "Világ zsinórmértéke" című leírást. Amint a leírásból megtudható, az emberek többsége olyan normák szerint él, ami ellenkezik Jehova útmutatásaival, törvényeivel. Ezen kívül a Biblia egyértelműen bizonyítja e világrendszer istenének kilétét a Jelenések 12. fejezet 12. versében:

"Ezért örvendjetek ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van".

Ami bizonytalanná teheti az olvasót, az a "földnek és a tengernek" kifejezések. A föld jelen esetben a világot, annak szellemiségét, a tenger az emberiséget, az emberek sokaságát jelképezi. Ezzel kapcsolatban olvassa el az "Igazságosság ellentételezésének érve" című részt. Amint olvashatta, a Sátán e világ uraként (istene) rabszolgaságban tartja az emberiség nagy részét. Nos, ha használta a logikáját, akkor a Jelenések könyve alapján látnia kell, hogy "ennek a világrendszernek az istene", a Sátán, aki az Ördög, az őskígyó, a sárkány. A kérdés ezek után az, hogy Ön melyik Isten szeretetére vágyik? Van-e neve az Ön Istenének? Van Önnek egyáltalán Istene?

Fontos-e a név

"Az első dolog, amit az ember életében igazán sajátjának mondhat, ami megkülönbözteti őt másoktól, a név. Akit Ábrahámnak hívnak, az természeténél fogva hajlamos a jó cselekedetekre, a Józsefek pedig szívesen táplálnak másokat -- fizikai és szellemi értelemben egyaránt --, ahogyan József tette Egyiptomban. A név kötelez: Isten nevét magukba foglaló nevek például az Imánuél ("Isten velünk van"), Gödáljá, Smuél ("Isten a nevünk"), Jesájá ("Isten segítségével"). A Jehudá ("Hála Istennek") név is az Isten iránt érzett hálát fejezi ki". >> bővebben

A fenti idézetben a nehézséget csak az jelenti, hogy bár Isten nevéről beszél, mégsem derül ki az írásból az Isten neve és úgy tűnik minden ma használatos dokumentumból majdnem 100%-an eltűnt a név. Pedig Istennek is volt, van neve.

Isten ezt mondta Mózesnek: 'Jöjj, elküldelek a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy kihozd népemet, Izrael fiait Egyiptomból.' Ezután megígérte Mózesnek, hogy segít neki ebben. De Mózes így felelt Istennek: 'Tegyük fel, hogy odamegyek Izrael fiaihoz Egyiptomban, és azt mondom, hogy Isten küldött. Mi van, ha megkérdezik, hogy mi a neve? Mit válaszoljak erre?' Isten azt mondta Mózesnek, hogy mondja meg Izrael fiainak: 'Jehova küldött hozzátok. Jehova az én nevem örökre.' Ez azt bizonyítja, hogy Istennek van neve és mindig megtartja a Jehova nevet és soha nem fogja megváltoztatni. Azt akarta, hogy örökké a Jehova néven ismerjék.

Mennyire fontos Isten neve? Gondoljunk csak a mintaimára, mely Jézus Krisztustól származik, és így kezdődik: "Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved" (Máté 6:9). Később Jézus ezt mondta imában Istennek: "Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!" - Isten erre így szólt az égből: "Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni" (János 12:28). Nem kétséges, hogy Isten neve rendkívül fontos.

Hogyan szenteljük meg Isten nevét, ha nem ismerjük, hogyan hívjuk segítségül a nevét, ha nem tudjuk azt? Egy tömegben: Hé! - valaki, gyere segíts nekem! Vajon ki fogja tudni, hogy hozzá szólok?

"És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az egek minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, az milyen nevet ad nekik. És minden élő léleknek az lett a neve, amit az ember adott neki."

Mózes 1. könyve 2. fejezet 19. vers

Egyedi keresés