Emberérvek.

Hogyan vélekedünk mi, emberek?

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a 'Magyar nép zivataros századaiból' című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. A magyar himnusz tagadhatatlanul egy fohász. Segélykérő fohász Istenhez a nemzetért, értünk. Vajon miért? Mi indította a költőt egy ilyen hangvételű vers megírására? Vajon miért gondolta úgy, hogy Isten a segítség forrása? Feltételezhető, hogy ő is egy volt a "szektások" közül?

De nézzük, hogyan vélekedünk mi? Azt mindig szem előtt kell tartani, hogy minden filozofikus megközelítésre erősen rányomja bélyegét a szubjektum (személy) irányultsága. Így félve bár, de kijelenthetjük, hogy a vélemények, "definíciók", nemcsak a személy társadalmi helyzetét, de az adott kor szellemiségét, Istenhez való viszonyulását, tudományos ismereteit is tükrözik. A kérdés, most már csak az, hogy mihez viszonyítjuk a kijelentés, hipotézis tartalmi mondandóját? Amikor emberekről beszélünk, akkor többnyire olyan személyek véleményéről van szó, akik a világ normái szerint, és a számukra legelőnyösebb álláspontok alapján közlik megállapításaikat. Ebből világosan láthatjuk, hogy milyen bonyolult, és mennyi objektív (személytől független) tényezőtől függ egy-egy írás, gondolat tartalmisága, és szemléletmódja. Ezt a megközelítésmódot úgy nevezném, hogy a "világ zsinórmértéke", vagy etalonja (hiteles mérték), ami minden olyan dologra elmondható, amely e zsinórmérték jegyeit magán viseli.

A világ zsinórmértéke.

Ahhoz, hogy megérthessük a kifejezés jelentését, először azt kell tisztázni, hogy mit jelent a "világ" szó ebben az összefüggésben? Akár hétköznapi, akár bibliai értelemben nézzük, a világ szó, a földet, valamint a rajta élő emberiséget jelenti. Ebből eredően a világ zsinórmértéke, vagy szelleme azokat a normákat jelöli, amelyek meghatározzák az emberek között működő beszéd és viselkedésformákat. Úgy vélem ezzel addig nincs is semmi baj, amíg nem kerülünk kapcsolatba a Bibliával, és az abban leírt törvényekkel, útmutatókkal. A legtöbbünket félelemmel és aggódással tölt el az, a "haladási irány", amivel nap, mint nap szembesülünk a médiák jóvoltából. Növekvő bűnözés, betegségek, járványok, háborúk, éhínségek, egyre pusztítóbb természeti katasztrófák, környezetszennyezés, a gyűlölet, érzéketlenség és az erkölcsi normák rohamos leértékelődése. Vajon mi, vagy ki idézi elő ezeket az állapotokat? Vannak akik úgy vélik, Isten a bűnös. Van aki úgy vélekedik, hogy mi magunk nehezítjük meg az életünket a fent felsorolt jelenségek előidézésével. Valójában ez így is van, de ...! De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy van valaki, aki a háttérben meghúzódva manipulál bennünket, akinek az, az érdeke, hogy elszakítson Istentől. Ez a valaki nem más, mint a Sátán, a régi kígyó, az Ördög, ahogyan a Biblia megnevezi őt. Sikerült elhitetnie velünk, hogy ő nem létezik? Igen! Sokan azt mondják, nem létezik, mások szerint: "a bennünk lakó gonosz a Sátán". Valóban jól gondolkodunk? Ha tagadjuk Istent, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Sátán követői lettünk. Gondolt már arra, hogy mit jelent az elszakadás? Ha nem ismeri a Bibliát, akkor úgy gondolhatja, hogy az az út, amelyen jár, jó irányba vezet. Azt azonban nem vette észre, hogy valaki elforgatta az útirányt jelző táblákat, és "átírta a szabályokat". Ezek az új szabályok látszólag könnyebben élhetővé teszik az életet, látszólag szabadabbá az emberi kapcsolatokat, de milyen áron? Homoszexualitás, nyitott házasság, együttélés, válások következtében sérült életek, nemibetegségek, stb., mert ez ma olyan trendi. Miután ezek az új törvények minden tekintetben ellentétesek Isten, és a józan ész tanácsaival, joggal mondható, hogy a világ szereti azt, aki e szerint a zsinórmérték szerint él.

"Segíts magadon, az Isten is megsegít."

Ézsaiás 44. fejezet 15. vers:

"Tüzelője lesz az az embernek, vesz belőle, hogy melegedhessen. Úgy bizony, tüzet rak és kenyeret süt, még istent is készít, amely előtt meghajolhat. Faragott képmássá alakítja és leborul előtte."

Vajon, a Biblia megírása előtti időkben honnan tudta az ember, hogy szüksége van egy istenre? Honnan tudta, vagy csak sejtette, hogy van Isten? Vajon mi indította arra az embert, hogy a saját maga által kitalált bálvány isteneket imádja? Aki elfogadja az evolúciót "teremtőként", az kemény fába vágja a fejszéjét, mivel szerinte: nincs Isten és nincs teremtés sem. A kérdés ezek után az: ha valóban nincs Isten, akkor honnan tudja, hogy van és tagadnia kell? Ha nincs Isten, akkor miért hívja segítségül, hálálkodik neki és szidja, ki-ki a vérmérséklete szerint. Ha valami nincs, arról nem lehet beszélni! Ha beszél róla, akkor léteznie kell! Nem látja? A gravitációt, a rádióhullámokat, az elektromosságot, a különféle sugárzásokat sem látja, mégsem tagadja a létezésüket. A kilőtt puskagolyót sem látja, mégis belehal a vele való "találkozásba". 300 évvel ezelőtt nem ismerték ezeket a jelenségeket, nem is tudtak róluk beszélni. Nézzen az égre, nézze az állatokat, a növényeket, a rovarokat, nézze a saját alkotásait! Ha mind ezek azt sugallják, hogy nincs Isten, és mind ez a véletlen műve, akkor Önön már csak Isten segíthet.

Isten zsinórmértéke.

Ez a zsinórmérték magasan a világé fölött áll, kiküszöböli mindazokat a torzításokat, rendellenességeket, amelyek a világéban megtalálhatók. Ez a zsinórmérték elsajátítható és élhető, de a mai ember számára számtalan olyan "korlátozást" (erkölcsi és szellemi) tartalmaz, amely népszerűtlenné teszi a világi szemlélőnek. Annál is inkább mivel az életünket ilyen jelmondatok vezérlik, mint a: "Vedd kezedbe sorsod irányítását!", vagy "Szerezd meg, mert ez jár neked!", akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy az emberek többsége elutasítja az isteni zsinórmértéket, amely a józan, mértékletes életre neveli követőjét. Miért fontos, hogy megismerjük ezt a zsinórmértéket? Hogyan ismerhetjük meg?

Ahhoz, hogy megbizonyosodhassunk az isteni zsinórmérték hasznosságáról, mindenek előtt kíváncsinak kell lennünk. Kérdéseket kell feltennünk önmagunknak, a jelenlegi életünkkel, a világ folyásának kilátástalanságával, valamint a saját és gyermekeink jövőjével kapcsolatban. Természetesen a kíváncsiság nem elégséges, keresnünk kell a kérdésekre a válaszokat is. Legyünk azonban óvatosak, mert ezeket az információkat egyetlen helyről "kaphatjuk" meg. Minden egyéb, hasznosnak tűnő forrás zsákutcába vezet. Ha valóban eltökélte, hogy szeretne kielégítő válaszokat kapni a kérdéseire, akkor az első és legfontosabb dolga, hogy szerezzen be egy Bibliát. Ugyanis, az emberiség történelmének ez az egyetlen olyan könyve, amely megmutatja Önnek az egyedüli helyes utat. Amennyiben Ön túlzottan kétkedő, úgy javaslom, maradjon a világ zsinórmértékénél! Ez lényegesen "könnyebb", "élhetőbb", és "kiszámíthatóbb", és nem kell "időrabló" kutatással "fárasztania" magát. Ellenben, ha még is van Önben annyi kurázsi, hogy tesz egy próbát, akkor tartson velem.

Miért a Biblia?

Vannak, akiknek a Biblia csak egy mesekönyv, másoknak érdekes olvasmány, megint másoknak egy könyv, ami azért íródott, hogy megossza a világot. Vannak olyanok is, akik szerint értelmetlen zagyvaság, de vannak olyanok is, akiknek a Biblia Isten szava, és az e könyvben leírtak szerint élik az életüket. Melyik megközelítés a helyes?

"A puding próbája az evés." -- feltételezem, hogy mindannyian ismerjük ezt a kifejezést és a lényegét tekintve az élet sok területére érvényes is. Egy ilyen terület lehet a Bibliában leírt -- nem a történelmi, történeti tartalom -- törvények, útmutatók próbája is. Az emberek többsége elfogadja, aláveti magát az állami, erkölcsi, etikai törvényeknek, és közben eszébe sem jut, hogy e törvények alapjai a Bibliából származnak. Ami szembeötlő, hogy napjaink törvényei a világ szemléletmódját követve, általában bizonyos csoport(ok) érdekeit szem előtt tartva, sajátos módon értelmezhetők és nyújthatók, mint a guminadrág.

Természetesen a következő bizonyítékok, csak azoknak elfogadhatók, akik alapszinten nem tagadják Isten létét, és elfogadják a Bibliát Isten szavaként. Javaslom, ha van Bibliája, akkor vegye elő és úgy kövesse a gondolatmenetet.

Mi volt a Biblia megírása előtt?

Mózes a Genezis könyvében szemléletesen leírta az utókornak, Ádám és Éva kapcsolatát Istennel, a Teremtővel. Az emberpár lázadása után megszakadt a bensőséges kapcsolat, és őseink teljességgel a Sátán befolyása alá kerültek. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az ember, egy agymosást követően végérvényesen elfelejtette az Édent, és az ottani emlékeit. Bár a beszámolók nem szólnak arról, hogy Ádám és Éva beszéltek-e a gyermekeiknek Istenről, de a közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy igen, mivel voltak olyan leszármazottaik, akik istenfélő emberek voltak.

A Mózes 1 könyv, 4. fejezet 26. verse szerint: "Sét is nemzett egy fiút, akit Énósnak nevezett el. Abban az időben kezdték hívni Jehova nevét."

(A Károli fordításban: "Isten nevét"). Amint a Biblia leírja, Ádám ekkor 130 éves volt, vagyis a teremtése utáni 130. évben járunk.

Mózes 1. könyv, 5. fejezet 22. vers: ".., Énók továbbra is az igaz Istennel járt, még háromszáz éven át, .." Ádám ekkor már 622 éves volt.

Mózes 1. könyv, 6. fejezet 9. vers: "Noé igazságos férfi volt. Feddhetetlen a kortársai között. Noé az igaz Istennel járt." Ebben az időben Ádám már 726 éve halott volt.

Amint a fenti beszámolókból nyilvánvalóan kiderül, az édeni lázadás nem jelentette az Istentől való teljes elszakadást, még kevésbé azt, hogy Isten nem létezik. Amiből arra is következtetni lehet, hogy nem a véletlen műve az, hogy az emberben van egy istenkép, amit ki-ki a vérmérséklete és lelkiismerete alapján elfogad, vagy elutasít. A Biblia, függetlenül az ihletettség, hitelesség elutasítása, vagy elfogadása tekintetében, egy írásos bizonyítéka annak, hogy az ember nem véletlenül keresi Istent. Később, az eltávolodás, az Isten ismeretének hiánya késztetett arra az embert, hogy saját maga készítette, bálvány isteneket imádjon. Amennyiben a Biblia Istenét, a Szentírásban leírtak alapján összehasonlítjuk az ember által kreált istenekkel, istenségekkel, akkor egy szembetűnő különbséget fedezhetünk fel. Az ember isteneinek, kivétel nélkül van neve, amivel megkülönböztethető az összes többitől. Hova tűnt a Biblia Istenének neve? Ön szerint fontos-e a név? >> bővebben

Mózes 1. könyv, 2. fejezet 18. vers: "És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az egek repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa az milyen nevet ad nekik. És minden élő léleknek az lett a neve, amit az ember adott neki."

Képzeljük el, hogy milyen káosz lenne, ha országonként más-más neve lenne az élőlényeknek. Milyen nehézségekbe ütközne egy növényhatározó, vagy állat, rovar enciklopédia elkészítése. Amint láthatjuk a Biblia nélkülözhetetlen dokumentációkat tartalmaz, amelyeket az ember, életének számos területén tetszik-nem tetszik, kénytelen figyelembe venni. Feltételezhető, hogy ez is az egyik oka annak, hogy a mai ember, saját fensőbbségi, már-már istenségi státusza elleni támadásként értelmezi a Bibliát és annak szerzőjét, Istent. Az, aki tagadja Isten létét, a Biblia hitelességét, ihletettségét, - kemény szavak ezek - de nyilvánvalóan az egyetemes rend ellenségét, a káosz urát, Sátánt követi. Lásd: "A világ zsinórmértéke." fejezetet.

Valóságos személy-e a Sátán?

Ezékiel könyvének 28. fejezetében a 12-15. versei egy leírást közölnek, amelyből kiderül , hogy ki volt Sátán, mielőtt a szíve gőgös lett a szépsége miatt:

"Embernek fia! Kezdj gyászdalba Tírusz királya felett, ezt mondva neki: Így szól a legfőbb Úr Jehova: Te pecsételed meg a mintaképet, telve vagy bölcsességgel, szépséged tökéletes. Édenben, Isten kertjében voltál. Mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis; krizolit, ónix és jade; zafír, türkíz és smaragd; aranyból voltak kidolgozva foglalataid és mélyedéseid tebenned. Megteremtésed napján készültek el. Te vagy a felkent, oltalmazó kerub, én jelöltelek ki. Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek között jártál. Feddhetetlen voltál útjaidban megteremtésed napjától fogva, mígnem igazságtalanság találtatott benned."

A folytatásban, a 17. vers ezt mondja:

"Szíved gőgös lett szépséged miatt. Tönkretetted bölcsességedet tündöklő pompád miatt. A földre vetlek, királyok elé adlak, hadd nézzenek téged!"

A 12. versben Tírusz királyáról esik szó, ám a 17. versben ezt olvassuk: "A földre vetlek, ...", ami egy földi király esetében értelmetlen, mivel a földön uralkodik. Vagyis a Sátán, akit a vers Tírusz királyának nevez, a földre lesz vetve, amit a Jelenések könyvének 12. fejezet, 9. versében olvashatunk: "Levetették hát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre, és az angyalait is levetették vele együtt." - ebből a versből az is kiderült, hogy a Sátán és az ő angyalai (démonok) a földre lettek száműzve, ami halálos fenyegetés a földre nézve. A furcsa ebben az, hogy legtöbbünk halála az előrehaladott kor, betegség, vagy baleset következtében előbb-utóbb bekövetkezik, de az a halál, amelyet a Sátán (világ zsinórmértéke) követése jelent, az örök halál.

További fontos adalék a 13. versben: "Édenben, Isten kertjében voltál." - és amint a Bibliából kiderül, az Édenben csak két földi lény volt Ádám és Éva. Így nyilvánvaló, hogy a 'Tírusz királya' megnevezés, csak egy hasonlat. Tírusz királyát a Biblia 54 esetben említi, a gazdagsága és a pompája emelte az akkori, földi királyok fölé, és jóval később élt, mint Ádám és Éva, ezért nem lehetett az Édenben.

A 14. versben egy újabb utalás a Sátán eredetére: "Te vagy a felkent, oltalmazó kerub, ...", a Bibliában a kerubok Isten trónjának hordozói, és Isten fenségének támogatói.

A 15. versben utalás Sátán lázadására: "Feddhetetlen voltál ..., mígnem igazságtalanság találtatott benned.", a Sátánról ezt mondta Jézus a zsidóknak a János evangéliuma 8. fejezet 44. versében leírtak szerint: "Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok, ... Az emberölő volt kezdettől fogva, ..., mert hazug ő és a hazugságnak atyja." - itt egy újabb bizonyítéka annak, hogy a Sátán emberölő, és hazug volt kezdettől fogva. Az emberölés nyilvánvalóan bizonyított, mivel a lázítása következményeként vesztette el Ádám és Éva (és minden leszármazottjuk) az örök életet. De van ebben a versben még egy figyelemre méltó kifejezés, a: "kezdettől fogva", és ha nem vagyunk kellően óvatosak, akkor könnyen csapdába esünk. Miért? Sokan úgy értelmezhetik a kifejezést, hogy Isten hazugnak, gonosznak teremtette a Sátánt, holott itt egészen másról van szó. Jelen esetben a 'kezdettől fogva' kifejezés azt jelenti, hogy attól a pillanattól kezdődően, amit a 17. versben olvashatunk: "Szíved gőgös lett szépséged miatt. Tönkretetted bölcsességedet tündöklő pompád miatt." - vagyis a Sátán olyan útra lépett, ami ellenkezett az egyetemes renddel. Amint azt a világ mai állapota bizonyítja, valóban a Sátán szellemisége irányítja a földi ügyeket. További, a Sátán létezését bizonyító Bibliaversek: Jób könyve, 1. fejezet 6-12. versek, valamint a 2. fejezet 1-6. terjedő versek.