9. A lehetségesség és a szükségszerűség érve.
Aquinói Szent Tamás érvelésének "harmadik útja" szerint a természetben a dolgok számára lehetséges, hogy létezzenek, avagy, hogy ne létezzenek. Ám nem tartózkodhat minden dolog a lehetséges birodalmában, ugyanis akkor előfordulhatna, hogy semmi sem létezzen. Ha pedig ez valaha is előfordult volna, akkor a világmindenség soha sem jöhetett volna létre. "Szükséges tehát föltennünk valamit, ami önmaga által szükségszerű, ami szükségszerűségét nem egy másik októl nyeri, hanem ami oka a többi szükségszerűségének; ezt mindenki Istennek mondja.
Cáfolat:
Vajon miért nem ugyanilyen plauzibilis az a gondolat, hogy Isten - akárcsak az univerzum - lehetséges, de nem szükségszerű? Avagy, amint azt Stephen Hawking könyveiben és előadásaiban szívesen föltett kérdései megfogalmazzák: "Miért veszteget az univerzum időt arra, hogy egyáltalán létezzen? Miért kell inkább léteznie valaminek, mint a semminek?" A választ senki sem tudja. Tökéletesen lehetséges, hogy az univerzumnak - Istent is beleértve - egyáltalán nem kellett volna megszületnie. Jelen esetben az okozza a problémát, hogy az emberi elme képtelen megbirkózni a semmivel (a szó általános értelmében), így azután a fönti érv azon fogalom hatáskörébe esik, amelyet Martin Gardner "rejtélyes rejtély" néven emleget - tárgya nem csupán ismeretlen, de megismerhetetlen is elménk számára. Az evolúció kellő koponyaméretet biztosított számunkra a hasonlóan mélyreható kérdések fölvetéséhez, ám nem elég nagyot ahhoz, hogy meg is tudjuk válaszolni őket. Az előbbi érv nem használható sem Isten létezése mellett, sem pedig Isten létezése ellen.
Saját gondolat.
Nagyra becsült Szent Tamásunk meglehetősen ingoványos területre tévedt, amikor feltételez olyan dolgokat, amikről nem lehet tudomása. Sőt, még azt is feltételezi, hogy vannak dolgok, amelyek Isten előtt is rejtve vannak. Ha valami, valaki nem létezik, akkor arról nem lehet feltételezni azt sem, hogy lehetséges, hogy létezzen, mivel nem létezik, így nem is tudjuk nevesíteni, hogy ki, vagy mi az, ami létezhetne. Ha mégis létezik, de nem tudunk róla, akkor mivel nem tudunk róla, azt sem tételezhetjük fel, hogy létezhetne. Ha a dolgok önmaguk döntik el, hogy létezzenek-e, vagy sem, akkor szükségtelen az Isten. Ez a feltételezés lehetségessé degradálja a teremtőt és a teremtés folyamatát is. Ha ez így van, akkor képtelenség annak a feltételezése, hogy a világmindenség Isten műve, hanem magától is létrejöhetett, és vannak dolgok, amik még Isten előtt is rejtve vannak a "lehetséges birodalmában". Ez a fából vaskarika filozófia, amely ellentmondásba került önmagával és így felszámolja magát. Isten van, és ez nem szükségszerű, ez tény! Mennyivel világosabb érthető a Biblia, és a személyes megtapasztalás. A cáfolattal annyiban nem értek egyet, hogy Tamás filozófiája inkább az Isten létezését tagadókat támogatja. És még ráadásul szent is. Hmm.
