Az ontológiai Istenérv.

1. Az ontológiai Istenérv

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban használt ontológia szó egyáltalán nem egyértelmű, hanem nagyon is vitatott kifejezés. A filozófiában már régóta használják, ott a létezés témáját jelöli.

Canterbury Anzelm (1033-1109) istenérve, így hangzik:

Gondoljunk el egy lényt, aki tökéletesebb minden más elképzelhető lénynél. Ha megértjük ezt a mondatot, akkor fogalmunknak kell lennie egy ilyen lényről, különben érthetetlen lenne a mondat. Ez a lény, melyet elképzeltünk - nevezzük B-nek -, csak mint idea létezik? Nem. Ha ugyanis B nem létezik, akkor el tudunk képzelni egy tökéletesebb lényt, nevezetesen egy olyat, mint B, de aki ráadásul ténylegesen is létezik. Ezért annak a feltételezésnek, hogy B csak egy idea, hamisnak kell lennie, mert ha igaz volna, el tudnánk képzelni egy még tökéletesebb lényt, ami ellentmondana hipotézisünknek. B tehát létezik, és ő az, akit Istennek nevezünk.

Cáfolat: Kant-tól 1781-ben (Google)

Saját gondolat:

Valamikor talán helytálló lehetett Anzelm véleménye, a kérdés csupán az, hogy a tökéletlen ember tudja-e, hogy mit jelent a tökéletesség? A tökéletesség definícioját a tökéletlen ember találta ki. Aki nem ismeri Istent az legfeljebb találgathat. Isten ismeretében szükségtelen a képzelgés. Elképzelni, valamilyen módon megjeleníteni csak olyat tudunk, amivel kapcsolatban az agyunkban van valamilyen információ. Bizonyos szerek hatásaként lehetnek extrém élményeink, de az ember csak az élményeiből tud építkezni.

..............................................................................................................................................................................................................

2. A kozmológiai Istenérv.

Belátható, hogy mindennek, amit a világban látunk, oka van, és ahogyan hátrább és hátrább haladunk az okok láncolatában, egyszer csak el kell jutnunk a legelső okhoz -- ez az Első Ok --, s ennek az Isten nevet adjuk.

Cáfolat: Russell (Google)

Saját gondolat:

Ha megértjük azt, hogy Isten nem az "Első Ok" hanem az OK, akkor értelmetlenné válik a kérdés, hogy "Ki teremtette Istent?"

3. A természeti törvények érve.

Igen népszerű érv volt a XVIII. században, különösen Sir Isaac Newton és kozmogóniája idején. Az emberek megfigyelték, hogy a bolygók a gravitáció törvénye szerint keringenek a Nap körül, s úgy gondolták, hogy Isten parancsára mozognak a bolygók pontosan ezen a módon.

Cáfolat: Russell (Google)

Saját gondolat:

Milyen jól gondolták! A rendszerek, az Isten által létrehozott törvényszerűségek alapján működnek úgy, ahogyan működniük kell. Isten egy szóval sem említi az Univerzum teremtésének idejét, részleteit. Később is csak érintőlegesen szól a teremtés korábbi fázisairól. Hogyan érthetnénk meg Isten és az Univerzum távlatait, amikor a földdel kapcsolatban is a "keletkezett" kifejezést használjuk? Okoskodunk, kozmikus tojásozunk, de a valódi kútfőt, Istent elvetjük!

4. A megtervezettség érve.

A világon minden úgy van megalkotva, hogy élhessünk ebben a világban, és ha a világ csak egy egészen picit más volna, akkor már nem élhetnénk benne.

Cáfolat: Russell

Darwin óta sokkal jobban értjük, miért és hogyan alkalmazkodtak az élőlények környezetükhöz. Nem környezetüket alkották olyanná, hogy megfelelő legyen számukra, hanem ők idomultak környezetükhöz, s ez az adaptáció alapja.

Saját gondolat:

Russell cáfolata a mi esetünkben már meg is bukott, feltéve, hogy az ember is élőlény! Pusztít, szennyezi a környezetét! Bizonyára sokan hallottunk, olvastunk arról, hogy a világot megtartó szabályok, törvényszerűségek milyen alapos gondossággal vannak beállítva: pl.: bolygók távolsága, tömege, gravitáció, tengely dőlésszöge és az ezekből fakadó járulékos hatások: sugárzás, energia, hő, fény, stb. Vajon miért volt szükséges ez a precizitás? Mert mi emberek, csak így tudunk élni!

5. Morális érvek Isten létezése mellett.

A világon nem volna jó és rossz, ha nem lenne Isten. (Kant)

Cáfolat: Russell

Hadd ne foglalkozzam most azzal, van-e különbség jó és rossz között, vagy nincs -- ez más kérdés. Inkább a következőt vetném fel: Ha biztosak vagyunk benne, hogy van különbség jó és rossz között, akkor rögtön meg kell kérdeznünk: ez a különbség Isten rendelkezésére jött létre, vagy nem? Ha Isten rendelkezésére jött létre, akkor Isten számára nincs különbség jó és rossz között, s ez esetben nincs értelme azt mondani, hogy Isten jó. Ha azt mondjuk, amit a teológusok, hogy Isten jó, akkor ez szükségképpen azt jelenti, hogy a jónak és a rossznak van valamiféle Isten rendelkezésétől független szerepe is, hiszen Isten rendelkezései jók, nem pedig rosszak; függetlenül attól a ténytől, hogy minden Isten alkotása. Ez pedig mindenképpen azt jelenti, hogy a jó és a rossz nem csupán Isten által jött létre, hanem lényegük szerint valamiféleképpen megelőzik logikailag Istent.

Saját gondolat:

Kant megközelítéséhez: ha nem lenne Isten, akkor nem volna semmi! Fordítsuk meg az irányt, a világon (földön) nem lenne semmi rossz, ha nem lenne ember. A földi teremtésben a tilalom megszegésének pillanatától beszélhetünk a rossz megjelenéséről. És amint megtudhatjuk a Bibliából, ez a gyalázat a menyben kezdődött. Bár kereshetünk magyarázatot, kibúvót, mentegethetjük magunkat, mint ahogy Éva: "A kígyó vezetett félre azért ettem.", és ahogy Ádám is tette: "Az asszony, akit mellém adtál, ő adott ...". Ma ugyanazt tesszük, mint hajdan az ősszüleink: lázadunk Isten ellen, kígyót-békát összehordunk rá, kiagyalunk körmönfont érveket, hogy kiiktassuk Őt az életünk minden területéről, és ha valami rossz történik velünk, akkor "csípőből" meggyanúsítjuk, gyilkosnak, gonosznak nevezzük.

Russel cáfolatához: Isten az abszolut teljesség "megtestesítője", ami azt is jelenti, hogy vele kapcsolatban értelmetlen a jó, vagy a rossz feltételezése. Istenben minden tökéletes egyensúlyban van. A teremtés Isten személyiségét tükrözi és ezért az anyagi világban is szükségszerű a pozitív és negatív jelenléte. E kettő közötti szilárd egyensúly jelenti az optimális állapotot. Amikor a Bibliában kijelenti: "Ime, az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja mi a jó és mi a rossz.", akkor nyilvánvalóvá teszi, hogy (bár az embert a saját képére teremtette) a jó és rossz közötti különbségtétel, kizárólag Isten és az égi teremtmények kiváltsága. Isten tudta, hogy a szem a fizikai testtel párosulva, milyen óriási kihívás a földi embernek. A fával kapcsolatos tilalom kinyilatkoztatásával mégis isteni szintre emelte Ádámot. A tilalom ugyanis olyan döntés elé állította Ádámot, ahol választania kellett a jó és a rossz között, vagyis - eszik (rossz döntés), vagy nem eszik (jó döntés). Tehát a tilalom elhangzásakor, Ádám birtokában jutott a jó és rossz közötti különbségtétel képességének, vagyis tudta mi a jó és mi a rossz. Amint tudjuk, Sátán a jóval fiatalabb és tapasztalatlanabb Évát vette célba (nem véletlenül). Éva nem vette észre az ".., olyanok lesztek, mint Isten, ..." szavak mögött elrejtett csapdát, hiszen már olyanok voltak. A történet végkimenetelét ismerve, Ádám sem állt a helyzet magaslatán. Ha van valami, ami logikailag megelőzi Istent, az csak Isten teremtője lehetne, ami persze logikai képtelenség. Kezdetben volt a jó és volt a rossz, és egy napon úgy gondolták: kellene egy Isten, akiben mindketten benne vagyunk. Nosza. Ez amolyan evolúcionista gondolkodás. Volt egy majom, akiben az ember is és a majom is benne volt -- ami merő képtelenség, vagy a majom skizofrén volt. De melyik maradt majom?

6. Az igazságosság ellentételezésének érve.

Isten létezésére azért van szükség, hogy igazságot hozzon a világba.

Cáfolat: Russell (Szilágyi András fordítása).

A világegyetem általunk ismert részében nagymértékű igazságtalanság áll fenn; a jók gyakorta szenvednek, a gonoszak pedig élnek és virulnak, s sokszor nem is tudjuk, melyik arcpirítóbb. Ha viszont a Világegyetem egésze igazságos, akkor fel kell tételeznünk egy túlvilági életet, amely kárpótol a földi szenvedésekért és helyreállítja az egyensúlyt. Azt mondják tehát az ily módon érvelők: kell lennie egy istennek, és kell lennie mennyországnak és pokolnak is, hogy hosszú távon igazság legyen. Ez igen különös érvelés. Ha tudományos szempontból néznénk a dolgot, így okoskodnánk: "Végül is csak ezt a világot ismerem. Nem tudok semmit a Világegyetem többi részéről, de -- már amennyire lehet bármit is mondani valószínűségi alapon -- ez a világ bizonyára jó mintavételnek tekinthető, s ha itt igazságtalanság van, akkor minden esély megvan rá, hogy máshol is igazságtalanság van". Ha kapunk egy láda narancsot, s kinyitva a ládát azt látjuk, hogy a felső rétegben lévő narancsok megromlottak, akkor nem azt mondjuk: "Az alatta lévőknek jóknak kell lenniük, hogy helyreálljon az egyensúly", hanem azt: "Valószínűleg az egész láda egy romlott szállítmányból származik"; és ez az, amit egy tudósember is mondana a Világegyetemmel kapcsolatban. Így érvelne: "Ebben a világban nagymértékű igazságtalanságot találunk, s ez kellő alapot jelent annak feltételezésére, hogy a világot nem az igazság kormányozza; ennek következtében mint morális érv, inkább Isten létezése ellen szól, semmint mellette.

Saját gondolat:

Az érvhez: az Isten létének ilyen irányú megközelítése a fideisták (Istent elutasítók) filozófiáját támasztaj alá. Nem Isten van a világért, hanem a világ van Isten által. Az isteni igazság itt volt, itt van és itt lesz örökké. A mai bölcsek szerint az igazság viszonylagos, ami valóban elfogadható állítás, de csak az ember viszonylatábam. Az IGAZSÁG a Bibliában olvasható, ha érdekel bennünket.

Russel cáfolatához: ha valaki az emberi igazságtalanság, romlottság, vagyis a világ alapján szemléli Isten dolgait, -- aki, szerinte nem is létezik, -- akkor az, a Sátán szerint ítél. Istent és a világot nem vehetjük egy kalap alá. Egy olyan világban, ahol alapigazság az, hogy a halál után a mennyország, vagy a pokol a lehetséges tartózkodási hely, ott nem is kormányozhat az igazság! Az teljesen nyilvánvaló, hogy a világot nem az igazság kormányozza, mivel Máté apostol így számol be erről: "Ismét magával vitte őt az Ördög, most egy rendkívül magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát, és azok dicsőségét, majd ezt mondta neki: Mindezeket neked adom, ha leborulsz és imádatot mutatsz be nekem." - Jézus a helyett, hogy hazugnak nevezte volna az Ördögöt, csak ennyit mondott: "Eredj el Sátán! - mert meg van írva: a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot." Mire következtethetünk Jézus válaszából? Arra, hogy a világ valóban a Sátán hatalmában van, különben nem ajánlhatta volna fel jutalomként, és mivel ez így van, ezért igaz, hogy a világot nem az igazság kormányozza!