Pascal fogadása.

Cáfolat: Michael Macrone

A Pascal-i logika szerint az egyetlen értelmes dolog az volna, ha az ember bármiféle ígéretre, amely az örök boldogsággal kecsegtet, ráhagyatkozna akár vallási, akár egyéb okokból, mert a siker reménye nagyobb a nullánál. Pascal fogadásának az a bökkenője, hogy sok mindent, amit bizonyítani szeretne, eleve adottnak kell feltételeznünk. Például ha létezik Isten, akkor végtelen, mindentudó, mindenható lény, és a Biblia tulajdonképpeni szerzője. De emellett természetesen még számos más lehetőség is van - például, hogy bár Isten létezik, de az egyes ember magatartása nemigen érdekli, vagy - és ez Pascalt még inkább zavarba hozná - hogy Isten létezik ugyan, de nem végtelen lény. (Forrás: Michael Macrone: Heuréka!)

Saját gondolat:

Pascal filozófiája meglehetősen barátságos, mivel a végkövetkeztetése szerint hinni kell Istenben. A probléma csak ott van, hogy ő is feltételes módban beszél Isten létezéséről. Márpedig, ha elfogadjuk azt a filozófiai állítást miszerint: "Minden létezik amiről tudomásunk van.", akkor nem beszélhetünk Isten létezéséről feltételes módban. Ha mégis ezt tesszük, akkor teret adunk a kétkedőknek, amit egy Isten léte mellett kiálló ember nem tehet meg. Pascal gondolataiban ott bujkál a bizonytalanság, ami arra enged következtetni, hogy csupán valami sejtés, és nem, az Isten ismerete vezérelte, megállapításának papírra vetésekor.

Az fentieket figyelembe véve Macrone-nak, nem volt nehéz dolga, amikor megírta a cáfolatát, mivel Pascal feladta neki a labdát. Mint minden más esetben, itt is az, az alapvető probléma, hogy a megállapítások nélkülözik az Istenről való pontos ismeretet.

..........................................................................................................................................................................................................

8. Az "első mozgató" érv.

Ez, az "első útja" annak, ahogy Aquinói Szent Tamás, a híres katolikus teológus és filozófus, Isten létezését bizonyítja Summa Theologica című nagyszabású munkájában. A világmindenségben minden mozgásban van. Semmi sem képes mozgásban lenni anélkül, hogy valami tőle különböző mozgatná azt. Ez utóbbit azonban újfent mozgatnia kell másvalaminek, és így tovább. Ám ez nem folytatódhat a végtelenségig, "szükséges tehát eljutnunk egy első mozgatóhoz", amelyet semmi sem mozgat: s ezen mindenki Istent érti.

Cáfolat:

A világmindenség minden, ami van, volt és valaha is lesz. Ezért Isten vagy része a világmindenségnek, vagy ő maga a világmindenség. Bármelyik esetben a kettő közül Isten maga is egy mozgatót igényelne, így aztán az első mozgatóhoz való visszanyúlás egy Istent mozgató ágens után kiált. Ha Istennek nincs szüksége mozgatóra, akkor nyilvánvalóan nem minden dolog igényel mozgatót a világmindenségben. Elképzelhető, hogy az univerzum létrejöttének kezdete volt az, ami a saját első mozgatójaként működött.

Saját gondolat:

A mindenséget átható isteni erő, amit a tudomány "sötét energia" néven nevez. Talán találóbb lenne az "ismeretlen energia" elnevezés.

Ebben az esetben megint oda jutottunk, hogy a cáfolat figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Isten felette áll a Teremtésnek, és miután Ő az "ALFA" és az "OMEGA", nincs okunk feltételezni, hogy őt is mozgatni kellene. A Jelenések könyvében, a 22. fejezet 13. versében ezt olvashatjuk:

"Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég."

Az alfa és omega a görög ABC első és utolsó betűje, a "kezdet" és a "vég", de nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy megfeledkezünk arról, hogy Istennek nincs sem kezdete, sem vége. Ha józan paraszti ésszel átgondoljuk az eddig olvasottakat, akkor rá kell jönnünk: miután Istenről tudjuk, hogy nincs kezdete sem vége, akkor valami másról van szó. A teljes teremtés vonatkozásában értendő, minden Istentől, Istennel kezdődik és fejeződik be. Mint már annyiszor az érvek, és cáfolatok esetében, egyetlen dologról feledkezik meg az ember: Isten nem a mi dimenziónk, így a mi földhözragadt elménk el sem tudja képzelni a dolgait. Bizony, fel kellene ébrednünk Csipke Rózsika álmunkból. A Prédikátor (Salamon) az ő könyvében, a 7. fejezet 29. versében így summázta a dolgainkat:

"Lásd csak azt találtam, hogy az igaz Isten becsületesnek alkotta az embereket, de azok sokféle tervet (magyarázat, kibúvó) kieszeltek."

9. A lehetségesség és a szükségszerűség érve.

Aquinói Szent Tamás érvelésének "harmadik útja" szerint a természetben a dolgok számára lehetséges, hogy létezzenek, avagy, hogy ne létezzenek. Ám nem tartózkodhat minden dolog a lehetséges birodalmában, ugyanis akkor előfordulhatna, hogy semmi sem létezzen. Ha pedig ez valaha is előfordult volna, akkor a világmindenség soha sem jöhetett volna létre. "Szükséges tehát föltennünk valamit, ami önmaga által szükségszerű, ami szükségszerűségét nem egy másik októl nyeri, hanem ami oka a többi szükségszerűségének; ezt mindenki Istennek mondja.

Cáfolat:

Vajon miért nem ugyanilyen plauzibilis az a gondolat, hogy Isten - akárcsak az univerzum - lehetséges, de nem szükségszerű? Avagy, amint azt Stephen Hawking könyveiben és előadásaiban szívesen föltett kérdései megfogalmazzák: "Miért veszteget az univerzum időt arra, hogy egyáltalán létezzen? Miért kell inkább léteznie valaminek, mint a semminek?" A választ senki sem tudja. Tökéletesen lehetséges, hogy az univerzumnak - Istent is beleértve - egyáltalán nem kellett volna megszületnie. Jelen esetben az okozza a problémát, hogy az emberi elme képtelen megbirkózni a semmivel (a szó általános értelmében), így azután a fönti érv azon fogalom hatáskörébe esik, amelyet Martin Gardner "rejtélyes rejtély" néven emleget - tárgya nem csupán ismeretlen, de megismerhetetlen is elménk számára. Az evolúció kellő koponyaméretet biztosított számunkra a hasonlóan mélyreható kérdések fölvetéséhez, ám nem elég nagyot ahhoz, hogy meg is tudjuk válaszolni őket. Az előbbi érv nem használható sem Isten létezése mellett, sem pedig Isten létezése ellen.

Saját gondolat:

Nagyra becsült Szent Tamásunk meglehetősen ingoványos területre tévedt, amikor feltételez olyan dolgokat, amikről nem lehet tudomása. Sőt, még azt is feltételezi, hogy vannak dolgok, amik Isten előtt is rejtve vannak. Ha egy dolog nem létezik, akkor arról nem lehet feltételezni azt sem, hogy lehetséges, hogy létezzen, mivel nem létezik, így nem is tudjuk nevesíteni, hogy mi az, ami létezhetne. Ha mégis létezik, de nem tudunk róla, akkor mivel nem tudunk róla, azt sem tételezhetjük fel, hogy létezhetne. Ha a dolgok önmaguk döntik el, hogy létezzenek -e, vagy sem, akkor szükségtelen az Isten. Ez a feltételezés lehetségessé degradálja a teremtőt és a teremtés folyamatát is. Ha ez így van, akkor képtelenség annak a feltételezése, hogy a világmindenség Isten műve, hanem magától is létrejöhetett, és vannak dolgok, amik még Isten előtt is rejtve vannak a "lehetséges birodalmában". Ez a fából vaskarika filozófia, amely ellentmondásba került önmagával és így felszámolja magát. Isten van, és ez nem szükségszerű, ez tény! Mennyivel világosabb érthető a Biblia, és a személyes megtapasztalás. Vannak, akik ebben látják az örök élet reménységét. A cáfolattal annyiban nem értek egyet, hogy Tamás filozófiája inkább az Isten létezését tagadókat támogatja. És még ráadásul szent is. Hm.

.......................................................................................................................................................................................................

10. A csodákra hivatkozó érv.

A Bibliában megjelenített csodák, ahogy a modern idők hasonló jelenségei, nem magyarázhatók a tudomány vagy a természet törvényeivel, ennél fogva előidézésükhöz valamely magasabb rendű hatalom szükségeltetik, aki nem más, mint Isten. C. S. Lewis úgy definiálja a csodát, mint a "természetfölötti erő összeütközését a Természettel", s ténylegesen beletörődik annak igazságába, miszerint "hacsak nem létezik valami más is a Természeten felül, amit "természetfölöttinek" hívhatnánk, akkor csodák sem létezhetnének.

Cáfolat:

A csoda - ahogy azt Sidney Harris rajzfilmje is oly remekül ábrázolja, benne egy természettudóssal, aki egyenletek hömpölygő áradatának kellős közepébe az "és akkor itt egy csoda történik" kifejezést toldja be -- valójában csupán egy elnevezés mindarra, amit képtelenek vagyunk megmagyarázni. Ez az, az érv, amely a "fehér foltokból kirajzolódó Isten" fogalmát körvonalazza, csakhogy mihelyst adódik egy magyarázat, ami képessé tesz a fehér folt kiszínezésére, a jelenség is megszűnik csodának lenni. Amennyiben a vízen sétáló Jézusról kiderül, hogy mindössze egy délibáb, vagy a föllelkesült térítők kissé elrugaszkodott történetéről van szó, a jelenség nem minősül csodának többé. Mindezen felül, hogyan tudnánk valaha is "bizonyítani" egy csoda létezését? Meglehetősen valószínűtlen vállalkozásnak tűnik bebizonyítani, hogy Jézus egy ideig szüneteltette mindazon természeti törvények működését, amelyek a víz, felületi feszültségét meghatározzák (vagy a gravitációt, vagy bármi egyebet). A csoda feladata, hogy vallási áhítattal töltse el a hívő embert. Az ember a csodát nem bizonyítja, hanem hisz benne, hite meggyőződésből táplálkozik, és pontosan ez az a mód, ahogy a hívőnek a valláshoz viszonyulnia kell."

Saját gondolat:

Csoda: milyen szerető, gondoskodó Isten! Ha a Bibliában nem íratott volna le számtalan csodát, akkor most az ilyen filozófiákra kellene hagyatkoznunk. Mint ahogy már néhány előző érv esetében is leírtam, ezek a filozófiák, bár gondolkodásra késztetnek, mégis merő feltételezésből állnak. A pozitív mindössze annyi bennük, hogy viszonylag közelítenek Istenhez, az igazsághoz. Mint sokadszor, megint csak a Bibliára tudok hivatkozni, mivel ott egyszerűen, érthetően vannak leírva a csodák. Igen, azok a jelenségek, amikre sem a tudomány, sem a józan ész nem tud mit szólni, csak Istennel párosíthatók. A Vörös tengerben talált, bibliai korból származó, nagy tömegű egyiptomi harciszekér, ember és ló csontváz, egy valamikori rendkívüli esemény megtörténtét támasztja alá. Talán, a zsidók átkelése a Vörös tengeren?

Vallási áhítat: mivel megmagyarázhatatlan, bizonyíthatatlan, az az ember, aki ismeri Istent egy percig sem kételkedik abban, hogy Ő van a háttérben. Jézus fogantatása, élete sokkal több, mint amit egy földi emberről el tudunk mondani. Az általa véghezvitt csodákat sokan érzéki csalódásként, vagy szemfényvesztésként próbálják magyarázni. A vízen járás valóban természetfeletti a mi földhöz ragadt elménknek. Ám Jézus világossá tette, hogy: "Aki engem látott, az látta az Atyát", ami arra utal, hogy amit tőle láttak az csak a töredéke annak, amit Isten tett, és tenni fog a jövőben. Az általa véghezvitt csodák mind Istenre irányítják a figyelmet. A hívő (Istent ismerő) embert semmiféle vallási áhítat nem járja át, amikor csodákkal kerül szembe. Őt ezek a jelenségek, Isten létének újabb bizonyítékaként érintik, és mint ilyen, örömmel töltik el és megerősítik hitében, meggyőződésében.

A Bibliában egyetlen gyülekezetről esik szó: Krisztus követőiről, akiket a Bibliából kiművelt cselekedeteik, és a Bibliában leírtakkal megegyező életvitelük azonosít. A katolicizmus, hinduizmus, brahmanizmus, mohamedán vallás és a többi, számtalan vallás egyike sem azonos a Jézus által létrehozott gyülekezettel. Ami a vallásokat illeti arról a Jelenések könyve 17. fejezetének 5. verse a következőket írja: "Homlokára egy név, egy rejtély volt írva: Nagy Babilon, a szajháknak és a föld utálatosságainak anyja." - Nagy Babilon = a földön fellelhető hamis vallások gyűjtőneve.