| KEZDŐLAP | TÁPLÁLKOZÁS | KEFIR | VÍZ | LINKEK | FELTÉTELEK | ÉRVEK | ÉRVEK1 | ÉRVEK2 | AGLOCO | EMBERÉRVEK | LETÖLTÉS | vO 2007©
Érvek Isten létezése mellett.
"Amikor Istenérvekről beszélünk (ha nem is mindig, de legtöbbször) a teizmus Istenének létezését kívánjuk bizonyítani.
A teizmus egy olyan filozófiai és világnézeti irányzat, amely szerint létezik egy akarattal és öntudattal bíró isteni lény, aki megteremtette, és személyes hatalmával fenntartja a Világegyetemet. Ez az Isten mindenütt jelenvaló, anyagtalan, végtelen lény, aki mindenható, mindentudó, örökkévaló, erkölcsi tökéletesség, a világ kormányzója, s az emberek cselekedeteit ítéletre előhozó Isten.
Az istenhívő (teista) olyan személy, aki tagadja, Isten nemlétezését. A teizmus az ateizmus tagadása."
A deizmus tanítása szerint:
Isten személyes, örökkévaló, bölcs, anyagtalan lény, aki mintegy "első oka" a világmindenségnek. Ő az, aki az Univerzumot a semmiből teremtette (vagy a már létező kaotikus anyagot Kozmosszá rendezte), de azután a világot magára hagyta, tovább már azzal nem törődve, folyásába bele nem avatkozva. Ez az Isten teremtményei iránt erkölcsileg közömbös, e teremtmények számára Ő olyan, mintha nem is létezne."
Közelítsük meg a deizmus nézőponját az ember, isteni tulajdonságai felől, amit a Mózes 1. könyve, 1. fejezet 26. verse így mond el:
"Majd ezt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra, és ..."
Az ember kigondol, tervez, épít! Házakat, városokat, hidakat, repülőgépeket, autókat, utakat, eszközöket és általában ha elkészül a mű, birtokba veszi, használja őket. Értelmetlen, logikátlan lenne, ha művet, elkészülte után az enyészetre hagyná. Ha az ember tekintetében ennyire magától értetődő ez a viselkedésmód, akkor mi akadályoz bennünket abban, hogy ugyanígy feltételezzük azt, hogy a mindenség nem magától állt elő, és nincs egyedül? Ha a két tanítás megközelítését összehasonlítjuk, akkor nyilvánvalóvá kell válnia annak, hogy a Szentírásból, egy olyan Istent ismerhetünk meg, aki törődik velünk! Mi másért íratta le a Bibliát? (s.k.) "Egyáltalán fontos az, hogy létezik-e ez az Isten (vagy nem)? - kérdéses, de nagyon komoly érvek szólnak amellett, hogy igen, fontos! Mai ismereteink szerint hogyan magyarázzuk a létezés fogalmát?
A létezés elsősorban filozófiai fogalom. Több álláspont szerint minden létezik, amiről tudomásunk van."
Vagyis; Istenről tudunk, tehát létezik! Ez úgy is értelmezhető, hogy, amiről nem tudunk az nem létezik, legalább is számunkra nem létezik, de ez nem zárja ki a létezését. Lásd: a bolygók, amiket szabad szemmel nem láttunk (évszazadokkal ezelőtt), a távcső feltalálása előtt is léteztek. Vagyis: az hogy nem tudunk Istenről, vagy nem akarunk tudni róla, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Most nézzük, mit mond a filozófia a filozófiáról? (s.k.)
"A filozófia a gondolkodás, a töprengés, az elmélkedés, a vizsgálódás tudománya az élet legfontosabb dolgairól. Az élet értelméről - éppen ezt tette Salamon király is -, Istenről, az erényről, a gondolkodás módszereiről, a társadalomról, a természetről, a világmindenség háttér-okairól stb. Ezzel ellentétes az a filozófia, amely a dolgok ismeretének hiányában, feltételezésekre, teóriákra alapozva minősíti az élet, Isten, természet, társadalom, gondolkodás megnyilvánulásait."
[A fenti állításhoz egy rövid megjegyzés: elfogadható, egy aprócska feltétellel. Mivel Isten léte, vagy nemléte (jelen esetben a léte) a tét, a gondolkodás, töprengés, elmélkedés iránya ne a világ szemléletmódját kövesse, hanem azét, akinek a dolgaival kapcsolatos, Istenét! Természetesen ez csak akkor állja meg a helyét, ha elfogadjuk Isten létezését.(s.k.)]
"Ha abból indulunk ki, hogy Isten léte fontos ránk nézve, akkor figyelmet szentelünk azoknak az érveknek, bizonyítékoknak, amelyek azt igyekeznek alátámasztani, hogy Isten tényleg létezik. Természetesen vannak eszmei irányzatok, amelyek eleve (már a vizsgálat előtt) kétségbe vonják az Istenérvek létjogosultságát, de érvelésük meglehetősen ingatag alapokon áll."
Bevezető.
Szeretném üdvözölni kedves látogató és megnyugtatni, hogy az oldal nem térítő szándékkal beszél Istenről. Mint ahogy más "fórumokon" is elmondhatjuk a véleményünket, úgy itt is egy, a Bibliával harmonizáló (ez a cél) véleményt olvashat. A honlap, profilját tekintve az egészségünkel foglalkozik, és ehhez szorosan kapcsolódik a szellemi, és a fizikai tisztaság is. Nem a mosdatlanságra gondolok, hanem testünk (egészségünk) számtalan módon történő mérgezésére (alkohol, cigaretta, drogok és a beszennyezett környezetből a szervezetünkbe jutó mérgek). Sokan, sokféleképpen közelítik meg ezt a kérdést, de valahogy Isten mindig elvész a megközelítések szubjektív irányba fordulásával. Ne legyünk bölcsek a saját szemünkben, mert ez sohasem használ Istennek! Tehát: a bizonyítást Istenre (a Bibliára) bízom, esetleges "egyéni véleményem" zöldben olvasható, ami nem bölcsesség, csupán szerény meglátás a Biblia tükrében. Ha a világ (saját) bölcsességét Isten bölcsessége elé helyezzük, már elvétettük a célt, de lássuk hogyan bizonyítja Istent, Isten, a Biblia és a józan ész szavaival? (s.k.)
"A modern kor a keresztényellenesség és az ateizmus változatos formáit szülte, amelyek alternatív vallásokat, tanokat hoztak létre. Ilyenek a humanizmus változatos formái, mint pl. az evolucionizmus, materializmus, hedonizmus stb (ma a világon 10000 körülire becsülik a vallások számát). De nézzük, mi is az a humanizmus?
A humanizmus az érett európai középkor egyik nagyhatású filozófiai irányzata, egyben a reneszánsz korstílus eszmei háttere volt. Lényege körülbelül úgy foglalható össze, hogy mindennek mértéke az ember, ami nagy fordulat volt a korábbi Istenközpontúsághoz képest. A humanizmus nem járt együtt ateizmussal, de jóval nagyobb hangsúlyt helyezett az evilági létre, mint korábban. Gyökerei az erős polgári hagyományokkal rendelkező Itáliába nyúlnak vissza, melynek hajósai, bankárai és kereskedői a keresztes háborúk során jelentős vagyonra és ismeretekre tettek szert. Francesco Petrarca (1304-1374), a humanizmus atyja."
Természetesen ez csak egy rövid, kivonatos definíció. Dióhéjban a lényeg: emberközpontúra váltott a szemléletmódunk. Amennyiben többet szeretne tudni a témával kapcsolatban, akkor itt az oldalon lentebb találja a Google keresőjét. Az itt leírt gondolatoknak nem az a célja, hogy szembeállítsák a keresztény életformát más feltételezésekkel, hanem az, hogy a Biblia tükrében rávilágítsanak normáik és gondolkodásuk különbözőségeire, és embert romboló mivoltukra. Kereszténység alatt nem a vallás értendő, hanem a Szentírás tanának objektív, torzításoktól mentes, Istent szem előtt tartó értelmezése. Ha kellően felkészült, akkor meghívom, fedezzük fel Isten megismerhető dolgait. (s.k.)
Az Istent elutasítók.
"Alapvetően két eszmei irányzat vonja kétségbe az Istenérvek létjogosultságát. Az egyik a fideizmus, a másik az erős agnoszticizmus (a szkepticizmus egy bizonyos fajtája: szkepticizmus = a kételkedés filozófiája). Mint mondtam gyenge lábakon állnak az ellenvetéseik. Először mindjárt azért, mert alapvető intuitív (megérző, felismerő) képességeinknél fogva érezzük, hogy valamit nem lehet elvetni már azelőtt, mielőtt megvizsgáltuk volna. Másodszor azért, mert mindkét álláspont ellentmondásos, s így, mint ilyen, felszámolja önmagát, mint ahogy minden tétel, állítás, rendszer (stb.) erre a sorsa van ítélve, amely ellentmondásba kerül önmagával, lásd: darwinizmus, az Univerzum létrejöttének különböző eberi szemléletmódot tükröző feltételezései.
A fideizmus (fidesz = hit; latinul): a vallásos hithez való sajátságos viszony, általában protestáns (és új-protestáns) felekezetek (kis, keresztény közösségek) tagjai képviselik. Ők, egy-két bibliai gondolatot félreértelmezve erős ellenállást fejtenek ki mindennemű filozófia ellen, jóllehet létezik, az un. "nemes filozófia", ha egyszer igaz az, hogy Salamon király a prédikátor könyvében elejétől végéig ezt a "nemes filozófiát" műveli.
A fideizmus ezzel szemben azt állítja, hogy Isten létezése érvekkel nem bizonyítható, hanem e helyett "az embernek várnia kell, amíg Isten megragadja őt". Ez körülbelül annyit jelent, hogy az illető személynek nem kell mást tennie, mint (várni a sültgalambot) "szívét őszintén kinyitnia és átadnia Istennek" (mert tudniillik nem az embernek kell keresnie Istent, hanem hagynia kell azt, hogy Isten rátaláljon, mint "elveszett juhaira a pásztor")."
Ez a felfogás, nem csak a Biblia tükrében téves. Jakab apostol, levelének a 4. fejezet 8. versében a következőképen közli velünk Isten állásfoglalását:
"Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok." - vagyis, az első lépés a miénk. Vajon miért? (s.k.)
"A fideizmus elutasítja az Istenérvek bizonyító erejét:
1., mert megalapozatlanul előfeltételezi a Biblia Istentől ihletettségét. Akik a fenti álláspontot képviselik, a Biblia alapján képviselik ezt. Csakhogy: arról, hogy a Biblia Istentől ihletett, valamikor meg kellett, vagy meg kellett volna győződniük, hiszen nem ennek az ismeretével születik az ember."
Dániel próféta könyvének 12. fejezet 4. versében ezt az utasítást kapta:
"Te pedig, Dániel, zárd be ezeket a szavakat, és pecsételd be ezt a könyvet a vég idejéig. Sokan fognak pásztázva kutatni, és bőséges lesz az ismeret."
A fenti idézetből úgy tűnik, éppen a kutatás, és a pontos ismeret az (s.k.), "ami meggyőzhetné őket, hiszen ha meggyőződtek volna, már nem képviselnék azt, amit. Így viszont előfeltevésük minden alapot nélkülöz; ha például valamelyik iszlám országban élnének, ugyanezen az alapon muzulmánok lennének, s nem hinnék igaznak azt, amit jelenleg igaznak feltételeznek.
2., mert a fideizmus álláspontja ellentmondásos."
Ezt bizonyítja Ézsaiás könyvének 44. fejezetének 25. verse is:
"Én semmivé teszem a fecsegők jeleit. Én vagyok az, aki megbolondítja a jósokat, aki visszafordítja a bölcseket, aki ostobasággá változtatja ismeretüket." (s.k.)
"Ugyanis bármilyen világnézetről, vagy hitrendszerről ismeretet szerezni csak kétféleképpen lehet: vagy úgy, hogy a felűről való bölcsességünket, értelmünket használva, gondolkodunk, elmélkedünk tantételeiről, állásfoglalásairól, és mind e mellett vizsgálattal ellenőrizzük azok igazságtartamát; vagy csupán hiszékenyen elfogadjuk. Viszont ha ez utóbbit választjuk, akkor még magunknak sem fogjuk tudni megválaszolni a kérdést: miért hiszünk abban, amiben hiszünk, és miért nem az ellenkezőjében? Ezzel szemben, ha tudunk felelni erre, s meg tudjuk jelölni hitünk okait, akkor már korábban el kellett végeznünk a racionális vizsgálatot, de ha így van, akkor nem mondhatjuk azt, hogy Isten létezését, vagy a Biblia kinyilatkoztatott voltát, nem lehet észérvekkel alátámasztani.
3., mert a Biblia, sem azt tanítja, amit a fideizmus képvisel."
Pál apostol a Rómabeliekhez írott levél első fejezetének 19-20. verseiben ezt mondja a Bibliát nem ismerő, s a zsidó, vagy keresztény vallást nem követő nemzetekről:
"..., mivel, ami tudható az Istenről, az nyilvánvaló közöttük, mert az Isten nyilvánvalóvá tette nekik. Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, ...." (s.k.)
Ebből a versből "az következik, hogy Isten (legalábbis egy alap szinten), megérthető a józanul gondolkodó, természetes ész által, mindenféle kinyilatkoztatástól függetlenül. Tehát: még ha a Sola Scriptura ("Egyedül a Szentírás") elvet elfogadjuk is (amely a reformáció egyik vezéreszméje volt), még akkor is igaz marad az, hogy a Szentírástól függetlenül is megbizonyosodhatunk Isten létezéséről. Ha viszont így van, akkor a megbizonyosodás gondolatai és bizonyítékai érvekben elmondhatók, állításokban kifejthetők."
Álljunk meg, és emeljük szemeinket az éjszakai csillagos égre. Mit érzünk? Mire gondolunk? Nem érezzük parányi voltunkat? Tudjuk, hogy honnan jöttünk? - ha Istent nem ismertük meg, akkor a vakok (világi bölcsek, tudósok) vezetik a világtalant. A hit bibliai definíciója, amit Pál apostol, a Hébereknek írt levele 11. fejezet 1. versében ír:
"A hit, a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása,..." - "ellene mond a fideizmus álláspontjának?" Igen! - mert a hit bizonyosság, ismeret, nem pedig a tudást nélkülöző hiszékenység, "azt mondták", "így hallottam"! (s.k.)
"4., mert hiba volna azt gondolnunk, hogy képesek vagyunk Isten munkáját kiismerni."
Pál apostol Rómabeliekhez írt levelében, a 11. fejezet 1. versében ezt olvashatjuk:
"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége. Mily kikutathatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai." (s.k.)
"Melyikünk állíthatná biztosan, hogy Isten nem használhatja fel a Bibliától független, természetes ész Istenérveit egy ember gondolkodásában, aki e szellemi munka által felismeri Isten létezését? (Természetesen most megelőlegezem azt, hogy Isten ténylegesen létezik, de jelenleg meg is tehetem ezt, hiszen a fideizmus is állítja azt, amit én most megelőlegeztem.)"
"Az agnoszticizmus (vagy szkepticizmus): bizonyos irányzatai (és az új-pozitivizmus álláspontja) a "másik elutasító fél" szerint, nem lehet Isten mellett érvelni (de ezek az álláspontok is ellentmondásosak). Hiszen, ha valamiről kimondjuk hogy "nem vagyunk képesek abban a kérdésben dönteni", ellentmondunk magunknak, hiszen csak akkor mondhatunk ilyet, ha pontosan ismerjük, hogy mi zár ki bennünket a döntés lehetőségéből. De ha ezt ismerjük, akkor már ismerjük az adott kérdést - legalább egy bevezető szinten - s ezen a szinten már megítélni is képesek vagyunk, hogy mi mellett (az Isten létezése, vagy nem-létezése mellett) látunk nagyobb valószínűséggel megálló érveket.
Szóval: ez az álláspont inkább a kérdés elhárítása, amelyhez minden embernek joga van, csak nem biztos, hogy megéri neki, de ezt majd döntse el ki-ki azután, ha megismeri az érveket, hogy miért fontos ránk nézve, hogy van-e Isten, vagy nincs."
"Miután megbizonyosodtunk arról, hogy az Istenérvek kifejtésének van helye (tehát nem eleve elhibázott álláspont), nézzük, milyen érveket szoktak megfogalmazni a teisták. Az érvek alapvetően kétféle csoportba rendezhetők: a priori, és a posteriori csoportba. Most tekintsünk el a történelmi háttértől és a fogalmi módosulásoktól, s szóljunk csupán az istenkérdéssel összefüggésben e fogalmak jelentéséről.
Az a priori, "az érzékszervi tapasztalat előtti"* + egyetemes és szükségszerű fogalmakat, ítéleteket és érvelést jelöl. Az a priori minden olyan állítás, következtetés, mely egyetemesen (tehát a következtetés minden esetére) igaz, éspedig szükségszerűen igaz. Vagyis, ha azt állítom, hogy "minden agglegény nőtlen", ez egy a priori állítás, mert szükségszerűen igaz (hiszen nincsenek nős agglegények), vagyis minden egyes agglegényre igaz, s már a tapasztalás előtt is az. Más szóval nem kell a tapasztalathoz fordulnom ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Péternek csakugyan nincs felesége, ha egyszer azt tudom róla, hogy agglegény. Nem kell, de a tapasztalat nem is képes megcáfolni a tényt, hiszen ha Péternek mégis van felesége, akkor már nem igaz rá, hogy agglegény. Vagyis ami a priori tétel, az mindig logikailag szükségszerű, tagadhatatlan, mert ha megpróbálnánk tagadni (pl. "vannak nős agglegények") akkor önfelszámoló, ellentmondásos állítást tennénk (a "vannak nős agglegények" állítással). Az a priori állításokat csak először nehéz felismerni, de utána már nem. Néhány példa: "Egy dolog része kevesebb, mint egésze"; "Minden tánc, mozgás"; "Minden testnek van kiterjedése" stb.
Az a posteriori fogalom (és ítéletek, következtetések) éppen az ellenkezőjét jelenti(k), mint az a priori. Tehát: "az érzékszervi tapasztalat utáni"** + részleges (partikuláris) és esetleges (kontingens). Az a posteriori fogalmakat itt is későbbre hagyom, de az a posteriori ítéletek (és következtetések) azok, amelyek az érzékelésből származnak, például: "Ez a szék kicsi". Mint látjuk, ez egy részleges ítélet (hiszen nem minden székre terjed ki), és esetleges ítélet (ugyanis a székek csak esetlegesen kicsik, de lehetnek nagyok is)."
* nem látom, nem hallom, nem tapintom, nem ízlelem, nem szagolom
** látom, hallom, tapintom, ízlelem, szagolom
Az aposztrofok ("") közötti szövegrészek, a szinüktől függetlenül, más írásokból vett idézetek, a zöld színű a "saját kútfő".
Az emberi értelem!
Véletlen?
?
?
?
Pihentetőül.
"A hasonlóság (homológia) nem a közös származásra (evolúció) utaló bizonyíték, hanem inkább egy közösTeremtőre (teremtés)."
Az itt "papírra" kerülő gondolatok, egy olyan embertől származnak, akinek már a Biblia megismerése előtt is elfogadhatatlan volt: az univerzum keletkezésének, az evolúciónak, a majomtól való származás gondolatának, és az életet "teremtő" véletlenek mítosza. Feltételezések, melyeket ún. közvetett bizonyítékok alapján, tapasztalatok nélkül, részleges ismeret birtokában, tényként közölnek velünk ("Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mond meg nekem, ha tudod, mi az értelem?" Jób könyve 38. fejezet 4. vers).
Ha megnézzük a fenti képeket, akkor látnunk kell, hogy az első kép egy, az ember által alkotott gyönyörű épületről készült. A szemünkben ez a kép a rend, a harmónia, az esztétika, és az emberi értelem, és érzelem csodálatos megnyilvánulásának bizonyítéka. Vajon az anyag intelligenciája, és a vakszerencse tett képessé bennünket az alkotásra? A további képek szintén a rendről, harmóniáról, szépségről beszélnek, de az az értelem, amely létrehozta őket, magasan az emberé fölött áll ("Mert ahogy az egek magasabbak a földnél, úgy az én útjaim is magasabbak a ti útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!" Ézsaiás könyve, 55. fejezet 9. verse). Olyan dolgokat ábrázolnak, amelyekben fel kellene fedeznünk, az egyetemes és egyetlen okot, akit sokan csak "véletlennek", "természet fölöttinek", vagy ami még ennél is szomorúbb, "nemlétezőnek" tekintenek. Ha elfogadjuk azt, hogy a Taj Mahal az emberi értelem megtestesülése, akkor mit mondunk az Univerzum, a Föld, és a rajta fellelhető élet sokszínű csodálatosságára ("..., teremtsünk embert a saját képmásunkra, és hasonlatosságunkra.")? Ha valaki nem látja meg a teremtésmű (Univerzum, Galaxisok, Föld, és az élet) mögött az alkotót, akkor az vak ("Akik között e világrendszernek az Istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy, ..." Korinthuszi 2. levél, 4. fejezet). Azt, hogy ki "e világrendszernek az Istene", arról itt olvashat. Most azonban, fordítsuk figyelmünket az agnosztikusokra, és hallgassuk meg miként vélekednek Isten dolgairól.
ISTENÉRVEK
