| KEZDŐLAP | TÁPLÁLKOZÁS | KEFIR | VÍZ | LINKEK | FELTÉTELEK | ÉRVEK | ÉRVEK1 | ÉRVEK2 | AGLOCO | EMBERÉRVEK | LETÖLTÉS | vO 2007©
2., A kozmológiai istenérv.
"Belátható, hogy mindennek, amit a világban látunk, oka van, és ahogyan hátrább és hátrább haladunk az okok láncolatában, egyszercsak el kell jutnunk a legelső okhoz -- ez az Első Ok --, s ennek az Isten nevet adjuk.
Cáfolat: Russel (Google)"
Ha megértjük azt, hogy Isten maga az OK, akkor értelmetlenné válik a kérdés, hogy "Ki teremtette Istent?" (s.k.)
ISTENÉRVEK I.
1., Az ontológiai istenérv.
"A mesterséges intelligenciával kapcsolatban használt ontológia szó egyáltalán nem egyértelmű, hanem nagyon is vitatott kifejezés. A filozófiaban már régóta használják, ott a létezés témáját jelöli.
Canterboryi Anzelm (1033-1109) istenérve, így hangzik:
Gondoljunk el egy lényt, aki tökéletesebb minden más elképzelhető lénynél. Ha megértjük ezt a mondatot, akkor fogalmunknak kell lennie egy ilyen lényről, különben érthetetlen lenne a mondat. Ez a lény, melyet elképzeltünk - nevezzük B-nek -, csak mint idea létezik? Nem. Ha ugyanis B nem létezik, akkor el tudunk képzelni egy tökéletesebb lényt, nevezetesen egy olyat, mint B, de aki ráadásul ténylegesen is létezik. Ezért annak a feltételezésnek, hogy B csak egy idea, hamisnak kell lennie, mert ha igaz volna, el tudnánk képzelni egy még tökéletesebb lényt, ami ellentmondana hipotézisünknek. B tehát létezik, és ő az, akit Istennek nevezünk.
Cáfolat: Kant-tól 1781-ben (Google)."
Az online Bibliában (Károli fordítás), a "tökéletes" kifejezésre 101 találat jelenik meg. Összehasonlítva az eredeti Héber Iratok alapján készült Újvilág fordítással (Jehova Tanúi kiadványa), 29 Bibliaversben lelhető fel a "tökéletes", vagy annak valamilyen formája. A 29 találatból: 10 esetben direkt Istenre mutat, 7 esetben indirekt módon utalás Istenre, 4 esetben Jézusra mutatóan, 1 esetben a Sátánról szólóan. 3 esetben városok vonatkozásában (Jeruzsálem, Tírusz), és 4 esetben olyan emberi, és fizikális dolgokra mutatóan, amelyek nem tehetnek tökéletessé. A Biblián keresztül juthatunk Isten közelébe, és ha kellő ismeretet szerezünk, akkor nincs szükségünk a képzelgésre, fantáziálásra. Persze a kitiltás megakadályoz sokunkat ebben, "kitiltás" = kitiltottuk Istent az életünkből (s.k.). lásd az ISTENÉRVEK II. oldalon
3., A természeti törvények érve.
"Igen népszerű érv volt a XVIII. században, különösen Sir Isaac Newton és kozmogóniája idején. Az emberek megfigyelték, hogy a bolygók a gravitáció törvénye szerint keringenek a Nap körül, s úgy gondolták, hogy Isten parancsára mozognak a bolygók pontosan ezen a módon.
Cáfolat: Russel (Google)"
A rendszerek, az Isten által létrehozott törvényszerűségek alapján működnek úgy, ahogyan működniük kell, a Szentírás (Mózes 1. könyve, 1. fejezet 2. vers) eleje ad "némi" támpontot e tekintetben:
"A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mély vizek színén. És Isten tevékeny ereje lebegett a vizek felett." - Isten egy szóval sem említi az Univerzum teremtésének idejét, módját. Később is csak érintőlegesen szól a teremtés korábbi fázisairól ("Számba veszi a csillagok seregét, mindnyájukat nevükön szólítja"; "Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg nekem, ha tudod, mi az értelem?"). Hogyan érthetnénk meg az Univerzum teremtését, amikor a földével sem vagyunk tisztában? Evolúcionizálunk, kozmikus tojásozunk, de a valódi kútfőt, Istent elvetjük! Úgy gondolom, hogy az anyag intelligenciájára való hívatkozás, megint csak egy kibúvó azoknak, akik ellenkezni akarnak. A Biblia annyit közöl a teremtésről, ami feltétlenül szükséges. Az ember bizonyítani akar? Keres, kutat, találgat. Látszólag, ezek a dolgok nem veszélyeztetik a létet, de jobbá sem teszik. Jó szórakozás, időtöltés némely, egyéb tevékenységre alkalmatlan egyednek. Eljátszogatnak egymás között, ún. tudományos értekezéseket írnak, megjutalmazzák egymást: "Jól van Pistike, nincs is nagy fejed. Menj a boltba, és vegyél 10 kg krumplit a sapkádban." Egy jól jövedelmező, felelősségmentes parazitizmus, óvoda felnőtteknek. (s.k.)
4., A megtervezettség érve.
"A világon minden úgy van megalkotva, hogy élhessünk ebben a világban, és ha a világ csak egy egészen picit más volna, akkor már nem élhetnénk benne.
Cáfolat: Russel;
Darwin óta sokkal jobban értjük, miért és hogyan alkalmazkodtak az élőlények környezetükhöz. Nem környezetüket alkották olyanná, hogy megfelelő legyen számukra, hanem ők idomultak környezetükhöz, s ez az adaptáció alapja."
A fenti cáfolat az ember esetében már meg is bukott! Pusztít, szennyezi a környezetét!. Bizonyára sokan hallottunk, olvastunk arról, hogy a világot megtartó szabályok, törvényszerűségek milyen alapos gondossággal vannak beállítva: pl.: bolygók távolsága, tömege, gravitáció, tengely dőlésszöge és az ezekből fakadó járulékos hatások: sugárzás, energia, hő, fény, stb. Vajon miért volt szükséges ez a precizitás? Mert mi emberek, csak így tudunk élni! Ilyen egyszerű, nem? Józan, paraszti ész. Aki nem hiszi járjon utánna (s.k.).
5., Morális érvek Isten létezése mellett.
"A világon nem volna jó és rossz, ha nem lenne Isten. (Kant)
Cáfolat: Russel
Hadd ne foglalkozzam most azzal, van-e különbség jó és rossz között, vagy nincs -- ez más kérdés. Inkább a következőt vetném fel: Ha biztosak vagyunk benne, hogy van különbség jó és rossz között, akkor rögtön meg kell kérdeznünk: ez a különbség Isten rendelkezésére jött létre, vagy nem? Ha Isten rendelkezésére jött létre, akkor Isten számára nincs különbség jó és rossz között, s ez esetben nincs értelme azt mondani, hogy Isten jó. Ha azt mondjuk, amit a teológusok, hogy Isten jó, akkor ez szükségképpen azt jelenti, hogy a jónak és a rossznak van valamiféle Isten rendelkezésétől független szerepe is, hiszen Isten rendelkezései jók, nem pedig rosszak; függetlenül attól a ténytől, hogy minden Isten alkotása. Ez pedig mindenképpen azt jelenti, hogy a jó és a rossz nem csupán Isten által jött létre, hanem lényegük szerint valamiféleképpen megelőzik logikailag Istent."
Fordítsuk meg az irányt: a világon (földön) nem lenne semmi rossz, ha nem lenne ember. Mózes 1. könyve, 3. fejezet 22. vers:
"...: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja mi a jó és mi a rossz." - ez a lázadás pillanatában vált nyilvánvalóvá, amikor a kéz leszakította a fán lévő gyümölcsöt, és a száj beleharapott. A földi teremtésben, ettől a pillanattól beszélhetünk a rossz megjelenéséről. És amint megtudhatjuk a Bibliából, ez a gyalázat a menyben kezdődött. Bár kereshetünk magyarázatot, kibúvót, mentegethetjük magunkat, mint ahogy Éva: "A kígyó vezetett félre azért ettem.", és ahogy Ádám is tette: "Az asszony, akit mellém adtál, ő adott ...". Ma ugyanazt tesszük, mint hajdan az ősszüleink: lázadunk Isten ellen, kígyót-békát összehordunk rá, kiagyalunk körmönfont érveket, hogy kitilthassuk Őt az életünk minden területéről, és ha valami rossz történik, akkor "csípőből" meggyanúsítjuk, gyilkosnak, gonosznak nevezzük. A baj csak az, hogy komoly tétje van ennek a "csörtének", és ahogy a dolgok mai állása mutatja: mi csak vesztesei lehetünk ennek a "párbajnak". Vajon mi akadályoz bennünket abban, hogy gondolkodjunk? (s.k.)
ISTENÉRVEK I.
6., Az igazságtalanság ellentételezésének érve.
"Isten létezésére azért van szükség, hogy igazságot hozzon a világba.
Cáfolat: (Russel, Szilágyi András fordítása) Világegyetem általunk ismert részében nagymértékű igazságtalanság áll fenn; a jók gyakorta szenvednek, a gonoszak pedig élnek és virulnak, s sokszor nem is tudjuk, melyik arcpirítóbb. Ha viszont a Világegyetem egésze igazságos, akkor fel kell tételeznünk egy túlvilági életet, amely kárpótol a földi szenvedésekért és helyreállítja az egyensúlyt. Azt mondják tehát az ily módon érvelők: kell lennie egy istennek, és kell lennie mennyországnak és pokolnak is, hogy hosszú távon igazság legyen. Ez igen különös érvelés. Ha tudományos szempontból néznénk a dolgot, így okoskodnánk: "Végül is csak ezt a világot ismerem. Nem tudok semmit a Világegyetem többi részéről, de -- már amennyire lehet bármit is mondani valószínűségi alapon -- ez a világ bizonyára jó mintavételnek tekinthető, s ha itt igazságtalanság van, akkor minden esély megvan rá, hogy máshol is igazságtalanság van". Ha kapunk egy láda narancsot, s kinyitva a ládát azt látjuk, hogy a felső rétegben lévő narancsok megromlottak, akkor nem azt mondjuk: "Az alatta lévőknek jóknak kell lenniük, hogy helyreálljon az egyensúly", hanem azt: "Valószínűleg az egész láda egy romlott szállítmányból származik"; és ez az, amit egy tudósember is mondana a Világegyetemmel kapcsolatban. Így érvelne: "Ebben a világban nagymértékű igazságtalanságot találunk, s ez kellő alapot jelent annak feltételezésére, hogy a világot nem az igazság kormányozza; ennek következtében mint morális érv, inkább Isten létezése ellen szól, semmint mellette."
Néhány gondolat a fenti cáfolatban leírtakkal kapcsolatban.
Túlvilági élet:
Salamon király, a Prédikátor könyvének 9. fejezet 5. versében a következő gondolatokat írta le:
"Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket." - azok, akik az élettel, halállal kapcsolatos dolgaikkal a szellemvilághoz, okkultizmushoz, fordulnak tanácsért, nyilvánvalóan nem fogják észrevenni, hogy a világot nem az igazság kormányozza. Az egyensúlyt először önmagunkban kellene megtalálni. A földön az egyensúly Sátán morálja szerint működik, de egyedül nem tudjuk leküzdeni. Lásd: Tudós ember
Pokol és menyország:
Máté apostol, az evangéliumának 5. fejezetében ezt írja: "Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet."
A 37. Zsoltár 29. verse szerint: "Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak."
A Példabeszédek könyvének 2. fejezet 21. verse ezt írja: "Mert a becsületesek laknak majd a földön, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta."
A kérdés az lehet, hogy ki, mit ért az "örökölni fogják", az "örökké" és a "maradnak meg rajta" kifejezéseken? Másrészt: "Mert a bűn zsoldja a halál: az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus a mi Urunk által." - írja Pál apostol a Rómaiaknak írt levele 6. fejezet 23. versében. Ha elhisszük, hogy Isten maga az IGAZSÁG, akkor nem fog egy vétekért többszörösen büntetni (a halálunk után a pokolban kínozni). Ez alapján joggal mondhatjuk, hogy a pokol egy tévtanítás, amivel a megtérni nem akarókat ijesztgették a régebbi időkben.
Tudós ember:
Ha valaki az emberi igazságtalanság, romlottság, vagyis a világ alapján szemléli Isten dolgait, aki; szerinte nem is létezik, akkor az, a Sátán szerint ítél. Istent és a világot nem vehetjük egy kalap alá. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a világot nem az igazság kormányozza, mivel Máté apostol így írja le a történteket: "Ismét magával vitte őt az Ördög, most egy rendkívül magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát, és azok dicsőségét, majd ezt mondta neki: Mindezeket neked adom, ha leborulsz és imádatot mutatsz be nekem." - Jézus ahelyett, hogy hazugnak nevezte volna az Ördögöt, csak ennyit mondott: "Eredj el Sátán! - mert meg van írva: a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot." Mire következtethetünk Jézus válaszából? Arra, hogy a világ valóban a Sátán hatalmában van, és ha ez így van, akkor az is igaz, hogy a világot nem az igazság kormányozza!
János evangélista így mondja el, evangéliuma 8. fejezetének 44. versében: "Ti az atyátoktól, az Ördögtől vagytok, ...Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt erősen az igazságban, mert nincs benne igazság..., mert hazug ő, és a hazugságnak atyja." (s.k.) bővebben >>
