ISTENÉRVEK II.
7., Pascal fogadása.
"Blaise Pascal a 17. században azt állította, hogy annak a kérdésnek, hogy az ember hisz-e Istenben vagy sem, ugyanaz az eredménye, mint egy fogadásnak. Ha Isten létezik, tehát igaza van a Szentírásnak, akkor a hit örök üdvösséghez segíti az embert halála után. Ha azonban Isten mégsem létezik, akkor a behatárolt élet korlátozott számú örömeit vesztheti el istenhite által. Még ha úgy is gondoljuk, hogy Isten létezésének valószínűsége a nullához közelít, akkor is okosabb, ha belemegyünk a játékba: matematikai szempontból a végtelen minden véges százaléka is még mindig végtelen. Tehát az értelem arra kötelez minket, hogy hinnünk kell Istenben.
Cáfolat: A pascali logika szerint az egyetlen értelmes dolog az volna, ha az ember bármiféle ígéretre, amely az örök boldogsággal kecsegtet, ráhagyatkozna akár vallási, akár egyéb okokból, mert a siker reménye nagyobb a nullánál. Pascal fogadásának az a bökkenője, hogy sok mindent, amit bizonyítani szeretne, eleve adottnak kell feltételeznünk. Például ha létezik Isten, akkor végtelen, mindentudó, mindenható lény, és a Biblia tulajdonképpeni szerzője. De emellett természetesen még számos más lehetőség is van - például, hogy bár Isten létezik, de az egyes ember magatartása nemigen érdekli, vagy - és ez Pascalt még inkább zavarba hozná - hogy Isten létezik ugyan, de nem végtelen lény. (Forrás: Michael Macrone: Heuréka!)"
Pascal filozófiája meglehetősen barátságos, mivel a végkövetkeztetése szerint hinni kell Istenben. A probléma csak ott van, hogy ő is feltételes módban beszél Isten létezéséről. Márpedig, ha elfogadjuk azt a filozófiai állítást miszerint: "Minden létezik amiről tudomásunk van.", akkor nem beszélhetünk Isten létezéséről feltételes módban. Ha mégis ezt tesszük, akkor teret adunk a kétkedőknek, amit egy Isten léte mellett kiálló ember nem tehet meg. Pascal gondolataiban ott bújkál a bizonytalanság, ami arra enged következtetni, hogy csupán valami sejtés, és nem, az Isten ismerete vezérelte, megállapításának papírra vetésekor.
Az fentieket figyelembe véve Macrone-nak, nem volt nehéz dolga, amikor megírta a cáfolatát, mivel Pascal feladta neki a labdát. Mint minden más esetben, itt is az, az alapvető probléma, hogy a megállapítások nélkülözik az Istenről való pontos ismeretet. (s.k.)
8., Az "első mozgató" érv.
"Ez az "első útja" annak, ahogy Aquinói Szent Tamás, a híres katolikus teológus és filozófus Isten létezését bizonyítja Summa The-ologica című nagyszabású munkájában. A világmindenségben minden mozgásban van. Semmi sem képes mozgásban lenni anélkül, hogy valami tőle különböző mozgatná azt. Ez utóbbit azonban újfent mozgatnia kell másvalaminek, és így tovább. Ám ez nem folytatódhat a végtelenségig, "szükséges tehát eljutnunk egy első mozgatóhoz, amelyet semmi sem mozgat: s ezen mindenki Istent érti.
Cáfolat: A világmindenség minden, ami van, volt és valaha is lesz. Ezért Isten vagy része a világmindenségnek, vagy ő maga a világmindenség. Bármelyik esetben a kettő közül Isten maga is egy mozgatót igényelne, így aztán az első mozgatóhoz való visszanyúlás egy Istent mozgató ágens után kiált. Ha Istennek nincs szüksége mozgatóra, akkor nyilvánvalóan nem minden dolog igényel mozgatót a világmindenségben. Elképzelhető, hogy az univerzum létrejöttének kezdete volt az, ami a saját első mozgatójaként működött."
Ebben az esetben megint oda jutottunk, hogy a cáfolat figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Isten felette áll a Teremtésnek, és miután Ő az "ALFA" és az "OMEGA", nincs okunk feltételezni, hogy őt is mozgatni kellene. A Jelenések könyvében, a 22. fejezet 13. versében ezt olvashatjuk:
"Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég."
Amint tudjuk, az alfa és omega a görög ABC első és utolsó betűje, a "Kezdet" és a "Vég", de nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy megfeledkezzünk arról, hogy Istennek nincs sem kezdete, sem vége. Ha józan paraszti ésszel átgondoljuk az eddig olvasottakat, akkor rá kell jönnünk: miután Istenről tudjuk, hogy nincs kezdete és vége, akkor valami másról van szó. A teljes teremtés vonatkozásában értendő, minden Istentől, Istennel kezdődik és fejeződik be. Mint már annyiszor az érvek, és cáfolatok esetében, egyetlen dologról feledkezik meg az ember: Isten nem a mi dimenziónk, így a mi földhözragadt elménk el sem tudja képzelni az Ő dolgait. Ez az állapot csak arra, jó, hogy némelyek csavaros észjárásukat fitogtassák, téve mindezt a Sátán örömére, és megelégedésére. Valóban, ez igen szórakoztató mindaddig, amíg komolyan nem vesszük. Szerintem jobban tennénk, ha Istent vennénk ilyen komolyan, mint a filozófiáinkat! A Prédikátor (Salamon) az ő könyvében, a 7. fejezet 29. versében így summázta a dolgainkat:
"Lásd csak azt találtam, hogy az igaz Isten becsületesnek alkotta az embereket, de azok sokféle tervet (magyarázat, kibúvó) kieszeltek."
9., Lehetségesség és szükségszerűség érve.
"Aquinói Szent Tamás érvelésének "harmadik útja" szerint a természetben a dolgok számára lehetséges, hogy létezzenek, avagy, hogy ne létezzenek. Ám nem tartózkodhat minden dolog a lehetséges birodalmában, ugyanis akkor előfordulhatna, hogy semmi sem létezzen. Ha pedig ez valaha is előfordult volna, akkor a világmindenség soha sem jöhetett volna létre. "Szükséges tehát föltennünk valamit, ami önmaga által szükségszerű, ami szükségszerűségét nem egy másik októl nyeri, hanem ami oka a többi szükségszerűségének; ezt mindenki Istennek mondja.
Cáfolat: Vajon miért nem ugyanilyen plauzibilis az a gondolat, hogy Isten - akárcsak az univerzum - lehetséges, de nem szükségszerű? Avagy, amint azt Stephen Hawking könyveiben és előadásaiban szívesen föltett kérdései megfogalmazzák: "Miért veszteget az univerzum időt arra, hogy egyáltalán létezzen? Miért kell inkább léteznie valaminek, mint a semminek?" A választ senki sem tudja. Tökéletesen lehetséges, hogy az univerzumnak - Istent is beleértve - egyáltalán nem kellett volna megszületnie. Jelen esetben az okozza a problémát, hogy az emberi elme képtelen megbirkózni a semmivel (a szó általános értelmében), így azután a fönti érv azon fogalom hatáskörébe esik, amelyet Martin Gardner "rejtélyes rejtély" néven emleget - tárgya nem csupán ismeretlen, de megismerhetetlen is elménk számára. Az evolúció kellő koponyaméretet biztosított számunkra a hasonlóan mélyreható kérdések fölvetéséhez, ám nem elég nagyot ahhoz, hogy meg is tudjuk válaszolni őket. Az előbbi érv nem használható sem Isten létezése mellett, sem pedig Isten létezése ellen."
Nagyrabecsült Szent Tamásunk meglehetősen ingoványos területre tévedt, amikor feltételez olyan dolgokat, amikről nem lehet tudomása. Ha egyszer egy dolog nem létezik, akkor arról nem lehet feltételezni azt sem, hogy lehetséges, hogy létezzen, mivel nem is tudunk róla, nem tudjuk nevesíteni, hogy mi az, ami létezhetne. A Nagy Semmi, mint a Nagy Testvér? Ha mégis létezik, csak mi nem tudunk róla, akkor hogyan feltételezhetjük azt, hogy létezhetne? A létezést, nemlétezést csak olyan dolgokkal kapcsolatban lehet feltételezni amiről tudjuk, hogy van. A semmi létezhet? - Pl: törpevíziló - lehetséges, hogy létezik, és ha közben kipusztul - lehetséges, hogy nem létezik. "Ha pedig ez valaha is előfordult volna, akkor a világmindenség nem jöhetett volna létre." Ez pedig annak a képtelenségnek a feltételezése, hogy a világmindenség nem Isten műve, hanem magától létrejöhetett, és vannak dolgok, amik még Isten előtt is rejtve vannak a "Lehetséges Birodalmában". Ez a fából vaskarika filozófia, amely ellentmondásba került önmagával és így felszámolja magát. Mennyivel világosabb érthető a Biblia, és a személyes megtapasztalás. Mégis vannak, akik ebben látják az örök élet reménységét. A cáfolattal annyiban nem értek egyet, hogy Tamás filozófiája inkább az Isten létezését tagadókat támogatja. És még ráadásul szent is. Hmmm. (s.k.)
10., A csodákra hivatkozó érv.
"A Bibliában megjelenített csodák, ahogy a modern idők hasonló jelenségei, nem magyarázhatók a tudomány vagy a természet törvényeivel, ennél fogva előidézésükhöz valamely magasabb rendű hatalom szükségeltetik, aki nem más, mint Isten. C. S. Lewis úgy definiálja a csodát, mint a "természetfölötti erő összeütközését a Természettel", s ténylegesen beletörődik annak igazságába, miszerint "hacsak nem létezik valami más is a Természeten felül, amit "természetfölöttinek" hívhatnánk, akkor csodák sem létezhetnének.
Cáfolat: A csoda - ahogy azt Sidney Harris rajzfilmje is oly remekül ábrázolja, benne egy természettudóssal, aki egyenletek hömpölygő áradatának kellős közepébe az "és akkor itt egy csoda történik" kifejezést toldja be -valójában csupán egy elnevezés mindarra, amit képtelenek vagyunk megmagyarázni. Ez az, az érv, amely a "fehér foltokból kirajzolódó Isten" fogalmát körvonalazza, csakhogy mihelyst adódik egy magyarázat, ami képessé tesz a fehér folt kiszínezésére, a jelenség is megszűnik csodának lenni. Amennyiben a vízen sétáló Jézusról kiderül, hogy mindössze egy délibáb, vagy a föllelkesült térítők kissé elrugaszkodott történetéről van szó, a jelenség nem minősül csodának többé. Mindezen felül, hogyan tudnánk valaha is "bizonyítani" egy csoda létezését? Meglehetősen valószínűtlen vállalkozásnak tűnik bebizonyítani, hogy Jézus egy ideig szüneteltette mindazon természeti törvények működését, amelyek a víz, felületi feszültségét meghatározzák (vagy a gravitációt, vagy bármi egyebet). A csoda feladata, hogy vallási áhítattal töltse el a hívő embert. Az ember a csodát nem bizonyítja, hanem hisz benne, hite meggyőződésből táplálkozik, és pontosan ez az a mód, ahogy a hívőnek a valláshoz viszonyulnia kell."
Csodák
Milyen szerető, gondoskodó Isten! Ha a Bibliában nem íratott volna le számtalan csodát, akkor most az ilyen filozófiákra kellene hagyatkoznunk. Mint ahogy már néhány előző érv esetében is leírtam, ezek a filozófiák, bár gondolkodásra késztetnek, mégis merő feltételezésből állnak. A pozitív mindössze annyi bennük, hogy viszonylag közelítenek Istenhez, az igazsághoz. Mint sokadszor, megint csak a Bibliára tudok hivatkozni, mivel ott egyszerűen, érthetően vannak leírva a csodák. Igen, azok a jelenségek, amikre sem a tudomány, sem a józan ész nem tud mit szólni, csak Istennel párosíthatók.
Vallási áhítat
És mivel megmagyarázhatatlan, bizonyíthatatlan, az az ember, aki ismeri Istent egy percig sem kételkedik abban, hogy Ő van a háttérben. Az hívő (Istent ismerő) embert semmiféle vallási áhítat nem járja át, amikor csodákkal kerül szembe. Őt ezek a jelenségek, Isten létének újabb bizonyítékaként érintik, és mint ilyen, örömmel töltik el és megerősítik hitében, meggyőződésében.
A Bibliában egyetlen gyülekezetről esik szó: Krisztus követőiről, akiket a Bibliából kiművelt cselekedeteik, és életvitelük azonosít. Ami a vallásokat illeti arról a Jelenések könyve 17. fejezetének 5. verse a következőket írja: "Homlokára egy név, egy rejtély volt írva: Nagy Babilon, a szajháknak és a föld útálatosságainak anyja." - NagyBabilon = a földön fellelhető vallások gyüjtőneve. (s.k)
ISTENÉRVEK II.
Nos, elértük időutazásunk végcélját. Számomra felüdítő volt (remélem Ön is hasonlóan érez), és valóban a végcél, bár engem nem kell meggyőzni Isten létezéséről. A kérdés csak az, hogy az Ön bensőjét megérintették-e az Istenről, mellete, érte, és az Önért leírt gondolatok, és dereng-e már az alagút vége? Nem az a szándék vezetett, hogy állásfoglalásra késztessek bárkit is, csupán gondolatébresztőül szántam e néhány keresetlen szót, melyek bár, Istentől (a Bibliából) származnak, mégis igyekeztem elfogulatlan lenni. Amint az "utazás" során olvashatták, számos olyan kritikussal "találkoztunk", aki ismeret hiányában megítéli a Bibliát, véleményt mond Istennel kapcsolatos dolgokról, amikről csak sejtései vannak, esetleg hallott róla valakitől, akinek az ismerőse látott már olyan embert, aki Bibliát olvasott. Sajnálatos az efféle megközelítés, és ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a "sötét oldal" jól végzi a dolgát. És, bár való igaz, hogy Jézus azért adta az életét, hogy mindenki üdvözülhessen, de aki úgy gondolja ennek nincs ára, az nagyon téved. János evangélista így írta le Jézus szavait, a 14. fejezet 6 versében:
"...: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam."
"Én vagyok az út. ...": még a vallásos emberek is elfogadják azt a képtelen állítást, miszerint Isten előtt minden út, vallás elfogadható. Óriási tévedés, amit Jézus szavai bizonyítanak, csak egyetlen út létezik.
"az igazság ...": Jézus az életével, és az általa beteljesített próféciákkal mutatta meg, hogy mindaz, amit Isten megígért valóságos remény forrása, vagyis IGAZSÁG.
"...és az élet.": azok a keresztények, akik elfogadják Jézus váltságáldozatát, és hiszik, hogy Isten akaratának a cselekvése örök életet jelent, azoknak Jézus az ÉLET.
"Senki nem jut az Atyához,": Jézus nélkül, Ő a közvetítő Isten és ember között, nélküle SENKI nem üdvözül!
"csakis énáltalam.": újra annak a bizonyítékát hallhatjuk, hogy nincsenek utak, nincs minden vallás, csak egy út van, és egy gyülekezet, amelyik Isten nevét viseli. Melyik gyülekezet?
A Krónika 2. könyvének 7. fejezet 14. verse szerint:
"És megalázkodik az én népem, amely nevemről neveztetik, imádkozik és keresi arcomat, és felhagy és megtér gonosz útjairól: akkor én meghallgatom őket az egekből, megbocsátom bűnüket, és meggyógyítom földjüket."
Joggal mondhatja: Istennek nincs neve! - bizony van, a Károli Gáspár fordításban (7-szer található meg az isteni név) a Mózes 2. könyv, 6. fejezet 3. versében is:
"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes."
A Héber Iratok eredeti tekercsein 6973 esetben található meg Jehova név.
Köszönöm, hogy megtisztelt figyelmével, érdeklődésével. Befejezésül már csak azt kérem, olvassa el ezt a levelet, és gondolkodjon.
A kitiltott Isten válasza
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre. Az ismert lelkész, B. G. leányával, A. G.-vel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben a riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
A. G. nagyon mély, éleslátásról tanúskodó választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évtizedek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?
O. H. (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben nem olvassuk.
Azután dr. B. S. azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (dr. B. S. fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben nem fenekelünk.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben nem fegyelmezünk.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben legyen abortusz.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben ne szóljanak.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, az Érintett Tanuló"
És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a "Pokolba".
Furcsa, hogy elhisszük, azt amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
